Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
144 KONTOR LAJOS püspök nevez ki, felváltva : a káptalan meghallgatásával, illetőleg beleegyezésével.1 Az osztrák konkordátum 4. pontjának 3. §-a a káptalani méltóságok és stallumok betöltésére a kánonjogot érvényesíti (eszerint a méltóságokat a pápa, a kanonokokat a püspök nevezi ki). Ezzel teljesen megszűnt az 1855. évi konkordátum ama rendelkezése, hogy minden osztrák egyházmegyében a Szentszék csak az első méltóságot tölti be, a többi méltóságra, valamint a kanonoki stallumokra a császárt nomi- nációs jog illeti, kivéve azokat az eseteket, amikor a betöltés joga kifejezetten a püspököt vagy a törvényesen jogosított kegyurat illeti. A lengyel (19), a litván (18), az olasz (21) és a német birodalmi (14) konkordátumok külön nem szabályozzák a káptalani javadalmak betöltését, azonban általánosságban elismerik az Egyháznak azt a jogát, hogy az egyházi hivatalok és javadalmak betöltését a kánonjog szerint szabadon intézheti. A kisebb javadalmak betöltése. A háború utáni konkordátumok általában elismerik az Egyház javadalombetöltési jogát, de majdnem mindegyik szab bizonyos feltételeket. Ezek között első helyen áll a hazai állampolgárság megkövetelése, de vannak politikai, avagy a képzettségre vonatkozó, sőt egyéb feltételek is. A hazai állampolgárság kikötése már szerepelt a régi konkordátumokban is. Az 1741. évi szicíliai konkordátumban XIV. Benedek, a híres törvényhozó pápa, már minden rendű és rangú javadalmasra vállalta ezt a feltételt. Az 1817. évi bajor és az 1821. évi porosz konvenciók a kanonoki, az 1824. évi hannoveri konvenció pedig már a püspöki javadalom elnyeréséhez is megkövetelte a hazai állampolgárságot s csak természetes, hogy a háború utáni konkordátumokban a nacionalista szempontok még jobban kifejezésre jutnak.1 2 A lett konkordátum 2. pontja megkívánja, hogy az érsek és segédpüspökei hazai állampolgárok legyenek, sőt kanonokok, dékánok és plébánosok is csak hazai állampolgárok lehetnek. Más hivatalokra a paphiány miatt idegeneket is meghívhat az érsek, de ezek nevei a 1 A régi jog («Ad Dominici gregí's»-kezdetű bulla) szerint kanonoki széküresedés esetén az államfőt vetojog illette meg, amelyet úgy gyakorolt, hogy az érsek négy jelöltet terjesztett az államfő elé (minden második esetben «cum respectivo Capitulo»), ebből a névsorból az államfő a neki nem tetszőket kihúzhatta s az érsek a megmaradottak közül nevezett ki egyet. Az államfő privilégiumát az új konkordátum természetesen nem hagyta meg, de a káptalan jogosítványát átvette. 2 Az új konkordátumok közül a hazai állampolgárságot a lett (2, 12), a bajor (13. §. 1, 3), a lengyel (19), a litván (18), az olasz (22, 29b), a román (5, 10, 11. §. 2, 16. §. 2, 17. §. 1), a porosz (9a, 10), a badeni (la) és a német birodalmi (14. la) konkordátum kötötte ki.
