Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZI JAVADALOMBETÖLTÉS SZABÁLYOZÁSA 145 kinevezés előtt közlendők a kormánnyal, hogy az érsek megtudja, nincs-e ellenük politikai kifogás. A bajor konkordátum 13. pontja — arra való tekintettel, hogy az állam hozzájárul a papság illetményeihez — kiköti, hogy az egyházmegyék igazgatásában, a szemináriumokban, a plébániákon és az elemi iskolai hitoktatásban csakis olyan német állampolgárok nyerhetnek javadalmat, akik valamely «teljes értékű» német humanista gimnáziumban vagy az állam részéről elismert magánintézetben tettek érettségit, s ezt követően vagy valamely német állami főiskolán vagy német püspöki szemináriumban, avagy valamely Rómában lévő egyházi főiskolán végezték filozófiai és teológiai tanulmányaikat. Ugyancsak az állami fizetéskiegészítésre való utalással a bajor konkordátum 14. pontjának 3. §-a előírja, hogy a plébánosok személyi adatai kinevezés előtt közlendők a kormánnyal s ha a kormánynak netán ellenvetése van, azt a legrövidebb időn belül közölni kell. Az 1817. évi bajor konkordátum 11. pontjában megteremtett állami kegyúri jogot a konkordátum érvényben tartja, azonban annak gyakorlása a kánonjog szerint történik (nyilvános pályázat alapján a püspök hármat kandidál s azok közül választ egyet a kormány). A lengyel konkordátum 19. pontja elismeri az illetékes egyházi tényezők kánonjog szerinti javadalombetöltési jogát, csak a plébániai javadalmakra nézve köti ki, hogy ezekre : 1. idegen állampolgárok és olyanok, akik nem Lengyelországban vagy Rómában végezték a teológiát, továbbá 2. azok, akik az állam biztonságának árthatnak, csak a kormány beleegyezésével nevezhetők ki. Evégből a plébániai javadalmak betöltése előtt a jelölt neve az illetékes miniszterrel közlendő, hogy megállapítható legyen, nem ütközik-e a kinevezés az előbbi kikötésekbe. Ha a miniszter 30 napon belül nem nyilatkozik, a jelölt kinevezhető. Bár ezek a rendelkezések némileg korlátozzák az Egyház szabad joggyakorlását, a konkordátum mégis nagy haladás az előző állapotokhoz képest. Az 1785. évi osztrák törvény szerint a kormány Lengyel- országban bizonyos esetekben el is mozdíthatta a javadalmast s mást nevezhetett ki ; az osztrák törvényt felváltó orosz törvények szerint pedig mindenféle javadalom betöltéséhez szükséges volt a kormány beleegyezése. Ha valamely egyházi személy ellen a lengyel kormánynak az állam biztonsága szempontjából kifogása van, azt a konkordátum 20. pontja értelmében az illetékes miniszter közli a püspökkel, aki a miniszterrel egyetértésben három hónapon belül olyan intézkedést tesz, amilyen ebben az esetben jónak látszik. Ha a püspök és a miniszter nem tud megegyezésre jutni, a Szentszék a kérdés megoldására két egyházi férfiút nevez meg s ezek a lengyel köztársasági elnök két megbízottjával együtt végleg döntenek az ügyben. Hasonló intézkedés még nem fordult elő a régebbi konkordátu10 Theologia.
