Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
is isteni jogban gyökereznek és a tévedhetetlenség másodlagos tárgyának keretébe tartoznak. Azonban az elmúlt kamattilalom és a mostani kamatengedélyezés okok alapján való megvilágítása, magyarázata és indokolása tudományos feladat. Erre a tudományos feladatra kötelezi a moralistát az egyházi törvénykezés alapján felállított legújabb ellentétpár és az arra támaszkodó vád. A kamatkérdés iránti érdeklődést fokozza és elmélyíti az a körülmény, hogy itt végelemzésben a kapitalista gazdasági rend erkölcsi minősítéséről van szó. Prohászka Ottokár «Produktiv-e a pénz?» című dolgozatában zseniálisan látta meg a kamat és a kapitalizmus közötti lényeges összefüggést.1 Miután állást foglalt a pénz improduktivitása mellett, ezt írja : «De ha a gazdasági világ alapjában rossz, ha a pénzuralom, a pénz felszabadítása az ember tűrhetetlen rabszolgaságának oka, miért nem mondjuk ki, hogy a baj, a métely, a végromlás a pénz produktivitásának kimondásában rejlik».2 Igaza volt Kari von Vogelsang-nak, az osztrák keresztény-szociális A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 123 1 Prohászka Ottokár : Produktív-e a pénz? Megjelent a Szent István- Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasásai között és a Bölcseleti Folyóirat 1898. évfolyamában. L. Összegyűjtött munkái XI, 154—181. 2 U. o. 172. Persze mi sem könnyebb, mint Prohászkát félreérteni, illetőleg mi sem nehezebb, mint Prohászka géniuszát helyesen megérteni és kategóriákba foglalni. Ezekből és más hasonló szavakból az következik, hogy Prohászka kimondottan antikapitalista. Prohászka harcban állt, akár egy Szent Ágoston : «Harcoljunk a pénzgazdaság ellen, tárjuk fel képtelenségét ; szervezzük meg a munkásokat hatályos és egységes fellépésre : akkor aztán remélhetjük, hogy igazságosabban oszlanak fel az anyagi javak is az emberek között». (A pénzgazdaság tarthatatlansága, összegyűjtött munkái XI, 216.). Erre a harcra éppen akkor égetően szükség volt, amint helyesen látta meg ezt Prohászka, az apostol. Mert akkor bontakozott ki a klasszikus gazdasági iskola csődje és a Smith—Ricardo-féle eszmék ellenhatásaként diadalmasan hódított a Rodbertus, Lassalle, Marx, Engels nevéhez fűződő tudományos szocializmus és ennek nyomán a szocialista agitáció. Prohászka írásában előrevetődik hazánk társadalmi és gazdasági összeomlásának megrázó, prófétai képe, amely 20 évre rá nemzeti történetünket eltemetni látszott. Aki azonban harcban áll és küzd, az sohasem az elvont lényeget, a tudományos definíciót keresi és nézi, hanem nézi a dolgot a maga történeti adottságában és egyszeriségében, úgy, ahogy konkrété előtte van. Hogy ezt figyelembe kell venni, amikor Prohászka antikapitalista megnyilatkozásait olvassuk, az kitűnik az ugyancsak 1898-ban megjelent másik írásából : «Különben szívesen elismerjük, hogy a modern termelés olyan komplikált őserdő, hogy abban az egész soron még senki sem vágott léniákat, senki sem húzott határvonalakat a megengedett és meg nem engedett kapitalizmus közé. Van igen sok kereset és üzlet, mely legalább is kétséges és nehezen dönthetjük el, vájjon pénzuzsora-e, vagy erkölcsös üzlet-e... De ha nem is lehet minden modern pénz-üzlet fölött egyszerűen pálcát törni, s ha nem is szabad a mérsékelt kamatot tilos uzsorának bélyegeznünk . ..» (Összegyűjtött munkái, XI. 185.). A két ellentétesnek látszó idézetből is kitűnik, hogy a géniuszt nem lehet sablonokba szorítani.
