Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
122 IBRÁNYI FERENC Tehát ellentét-párokként állt egymással szemben : az egyházatyák tiszta kamatellenes álláspontja, legalább is amint azt a középkor értelmezte, és a középkor sok intézménye (kommenda, hármas szerződés, járadékvétel), amely a kamattilalmat megkerülni látszott és azt mindenesetre lazította ; az egyházi kamattilalom és állami kamatengedélyezés ; a kamattilalom spekulatív határozottsága és az élet eléggé egyöntetű szembenálló gyakorlata. Ezeknek az ellentéteknek a feszültségében született meg az erkölcstudomány feladata a kamatkérdéssel kapcsolatban és ebben a feszültségben folyt le a századokon áthúzódó sok vita, amely a moralistákat két ellentétes táborra osztotta. A múlt században egy újabb és nem kevésbbé súlyos ellentétpár iktatódott az előbbiek mellé. 1830-tól kezdve kimondották a római Kongregációk a non sunt inquietandi-t, majd az Egyházi Törvénykönyv a kamattilalmat véglegesen feloldotta. Spekulatív megalapozású, több mint egy évezredre visszatekintő, változó erősségű kamattilalom és az Egyházi Törvénykönyv kamatot engedélyező gyakorlati szabálya állnak egymással szemben. Ez az ellentét-pár az erkölcstudományt új feladat elé állította : meg kell ugyanis indokolni, hogy az Egyház miért változtatta meg gyakorlati előírását. Az egyházi álláspont megváltozásának kérdése nemcsak önmagában vetődik fel, felvetik azt az Egyházon kivül állók támadó szándékkal. Annak idején a liberális nemzetgazdaság részéről Wilhelm Endemann, Max Neumann, Max Wirth, Lesky és mások azzal vádolták az Egyházat, hogy nem ismerte a gazdasági élet törvényeit, a birtokos osztállyal szemben igazságtalan volt, amikor az uzsora-tilalom babonáját felállította és a gazdasági haladást átkával sújtotta. Ezzel a váddal szemben erélyesen lépett fel Lehmkuhl. A megváltozott egyházi állásponttal szemben sem hiányzik a vád. Georg Wünsch, ismert protestáns szociálteológus ezt írja : der Katholizismus «kann sich der historischen Mitschuld an dem, was man modernen Kapitalismus mennt, und dessen üblen Folgen nicht entziehen».1 Tehát az Egyház bűnös abban, amit ma kapitalizmusnak neveznek. Az egyik felfogás szerint helytelen volt a kamattilalom, hibás úton járt az Egyház, amikor tiltó intézkedéseket tett. A másik szerint helytelenül járt el az Egyház, amikor a múltban a járadékvétel, hármasszerződés stb. kérdéseiben engedményeket tett, illetőleg türelmes volt és amikor ma a kamatvétel jogosságát elismerte. A katolikus teológus mindezzel szemben benső meggyőződéssel vallja, hogy az Egyház nem tévedett és nem tévedhetett sem a középkorban, amikor a kamatot tiltotta, sem legújabban, amikor a kamatot megengedte. Az Egyháznak nemcsak a hit- és erkölcstan körébe vágó ünnepélyes döntései tévedhetetlenek, hanem egyetemes gyakorlati előírásai 1 Georg Wünsch, Katholizismus und kapitalistische Zinswirtschaft, Christliche Welt, 1925, XXXIX, 414 skk.
