Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
PÁZMÁNY PÉTER ÉS A PAPNEVELÉS 113 gomin kívül már más egyházmegyékből is voltak lakói. Pázmány ugyanis a még mindig erősen érezhető paphiányra való tekintettel előbb az esztergomi kanonoknak1, majd a megyés püspököknek is megengedte, hogy saját költségükön növendékeket küldhessenek az intézetbe. De szigorúan kikötötte, hogy a más megyebeli növendékek is kötelesek mindenben alkalmazkodni a házi szabályokhoz, nehogy az intézet jóhíre csorbulást szenvedjen miattuk.1 2 Mert a fegyelemre igen nagy gondot fordított Pázmány. E tekintetben nem ismert tréfát vagy kivételt. Aki vétett a szabályok ellen, azt keményen megbüntette. Pl. Újvári Mihályt egy súlyos fegyelmi vétségből kifolyólag egyidőre eltiltotta a felszenteléstől ;3 a szökevény Tassi Gáspárt elfogatta, lábára bilincset rakatott és úgy dolgoztatta a nagyszombati szeminárium építésénél ;4 az intézetből kizárt Kört- vélyesi Pált pedig, aki egyik társát agyonütéssel fenyegette, több napon át börtönben tartotta kenyéren és vizen és csak rongált egészségére való tekintettel bocsátotta szabadon.5 De ugyanígy az elüljáróktól is szigorúan megkövetelte akaratának pontos megtartását. Mikor római útja után értesült róla, hogy távollétében világi ifjakat is felvettek a szemináriumba, egész elkeseredéssel írta Hmira atyának : «Kereken megmondom, hogy legkevésbbé sem tetszik nekem, hogy világi ifjakat is felvesz a kollégiumba és így fokozatosan konviktussá alakítja azt át. Sohasem hittem volna, hogy ilyen alapvető kérdésben, megkérdezésem nélkül ilyen mélyreható változtatást eszközölnek az atyák. Ez ellenkezik az alapítvány szellemével és én nem vagyok hajlandó szó nélkül eltűrni. Kész vagyok inkább bármit elszenvedni, semhogy megengedjem, hogy a papnövendékek otthona konviktussá alakuljon át. Csodálkozom rajta, hogy némely magyar urak egyenesen hozzám fordulnak és helyet kérnek fiaik számára. Én ilyen arcátlan kérésre nem is válaszolok . . . Annyira bánt a dolog, hogy nem is akarok róla többet beszélni . . . Sőt inkább kész vagyok egyideig szüneteltetni az intézet működését, semmint megengedni, hogy világi ifjak együtt lakjanak papnövendékekkel».6 Ehhez az elvhez különben más esetekben is következetesen ragaszkodott Pázmány. Jellemző, hogy mikor unokaöccsét, Pázmány Miklóst német szóra Bécsbe küldötte, nem a Pázmáneumban, hanem magánházban fogadott számára szállást.7 Bármily kemény és következetes volt azonban a nagy prímás a fegyelem és a házi rend megkövetelésében, tüzes magyar érzését ebben sem tudta megtagadni. Mikor a fegyelmezetlensége miatt kicsapott 1 Hanuy i. m. II. 144. s k. 1. 5 U. o. 675. 1. 2 Hanuy i. m. II. 165. 1. 6 U. o. 381. 1. 3 U. o. 489. 1. 7 U. o. 710. 1. 4 U. o. 185. 1. Theologia. 8
