Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
100 SCHÜTZ ANTAL amint azt a «Memorare» imádság monumentális erővel juttatja kifejezésre. Ebből a szempontból tételünk azt jelenti, hogy Isten (természetesen Jézus Krisztus megváltó érdemeire való tekintettel és az ő főségi közvetítésével) minden kegyelmet úgy és azért ád az embereknek, mert Szűz Mária ezt tőle kéri. A kiérdemlés kategóriája itt azért alkalmazható, mert a Tridentinum utáni hittudósok a zsinaton még egyedül szereplő igazság szerinti érdem (a zsinati szövegek «verum meritum»-a) mellé odaállítottak egy analog értelemben vett, ú. n. méltányossági érdemet, s ezt elnevezték meritum «de congruo»-nak, szemben az analógon prin- cips-el, a verum meritum-mai, mely így meritum «de condigno» lett. Ennek alapján aztán Suarez-szel1 fölállítják a tételt : Szűz Mária kiérdemelte és kiérdemli méltányosság szerint mindazt, amit Krisztus kiérdemelt igazság szerint. Ez azt akarja mondani : Szűz Mária szentsége, nevezetesen Isten iránti hódolatos engedelmessége, áldozatossága páratlan erkölcsi érték. Erre való tekintettel méltányos, hogy Isten megadja az embereknek azokat a kegyelmeket, melyeket Jézus Krisztusra és az ő megváltó művére való tekintettel megád igazság szerint. Mindkét szempont egyesítésére, elmélyítésére és kiegészítésére s egyben tételünk dogmatikai elhelyezésére és igazolására alkalmasnak látszik egy harmadik kategória : az anyai közvetítés. Itt természetesen csak a szellemi anyaság, az anyaiság jöhet szóba. Az anya egészen sajátos helyzetben és hivatással áll gyermek és atya között. A gyermekek felé lelkülete a szükségeknek, igényeknek, bajoknak, kívánságoknak az a biztos, intuitív, együttélő észrevevése, melyet nem lehet határozott logikai kategóriába foglalni, de azért nem kevésbbé valós és nem kevésbbé határozott jellegű ; az a lelkűiét, mely a kánai menyegzőn elsuttogja : «Nincs boruk». Az atya, akinek van módja kielégíteni gyermekei igényeit (köztük vannak nemcsak a meztelen szükségek, hanem a kedvezések, kitüntetések, fölemelések is), melyeket az anyai szem látott meg és az anyai szív terjeszt eléje, ismeri az anyai lelkületnek ezt a sajátos, sui generis, baj-meglátó, igényelőterjesztő, gyermek-pártoló tehetségét és hivatását, nem különben annak igénylésnemesítő és bensőségesítő erejét, s azt mindenestül tiszteletben tartja : erre való tekintettel, megint az anyaiság megbecsülésének egy sajátos, mással nem rokon gesztusával indíttatva érzi magát, hogy ennek a sokszor csak burkolt, sokszor éppenséggel csak rámutató, sohasem erőszakos, mindig finom és bensőséges és bensőségesítő közbenjárásnak engedjen. S amit így ád, azt, megint az anyaiságnak kiváló megbecsülésével, az anyán keresztül juttatja a gyermekeknek. S így az az anyai szív, mely a gyermeki igényeknek szinte apoteózisát tudta az atya előtt megcsinálni, az atyai adományokra is reáleheli az anyai gondnak és gondosságnak letörölhetetlen, külön érték-adó csókját. 1 Suarez Mysteria vitae Christi disp. 23. sect. 1. n. 4.
