Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
SZŰZ MÁRIA EGYETEMES KEGYELEMKÖZVETITÉSE 101 Ez az anyai közvetítés alkalmas arra, hogy kifejezze Szűz Mária egyetemes kegyelem-közvetítésének jellegét. A közvetítésnek ez a módja t. i. a) nem csorbítja Krisztus egyetemes közvetítő szerepét. Hisz nyilvánvaló, hogy Szűz Mária ehhez a szerephez csak Jézus Krisztus érdemei által és a kegyelem-adó Isten kifejezett akarata következtében jut, mint kezdettől fogva éppen az Ige megtestesülésére való tekintettel öröktől fogva kiválasztott Oeôtckcç (Isten-leánya), b) Nincsen benne szerzői mozzanat, hanem csak közvetítés. Az anya nem termeli és nem folyósítja, hanem csak kéri azokat az értékeket, melyeket gyermekei számára közvetít. Közvetítése ezért nem fizikai szükség, hanem erkölcsi gazdagodás ; ha ez a közvetítés nem volna, a kegyelem áramlása nem akadna meg, de híjával volna egy drága akcentusnak, c) Szabatosan az anyai közvetítés teszi érthetővé és okolja meg benső logikával, hogy Szűz Mária kijárhat minden kegyelmet, azok számára is, kik nem kérik tőle és akik nem is tudják, hogy az ő kezén és szívén keresztül kapják. Hiszen az jellemzi az igazi anyaiságot minden más «pártfogó» és «kijáró» közvetítéssel szemben, hogy igenis megérti néma gyermekének is szavát, meghallja az el nem sírt panaszokat és a szemérmesen vagy gyámoltalanul rejtőző vágyakat is, és szivébe zárja durcás és duzzogó fiait is. Itt van a helye, hogy ezt az anyai közvetítést, mely Szent Tamás1 szigorúan szabatos szava szerint, mint minden nem-krisztusi közvetítés, lényegesen függő (dispositiva et ministerialis), összemérjük más, ugyancsak szállás-készítő és kiszolgáló jellegű kegyelem-közvetítésekkel. Kegyelmeket közvetítenek a jelen üdvrendben elsősorban a szentségek, azután a szentmise, a szentelmények; kegyelmeket szereznek, illetőleg gyarapítanak az érdemszerző jótettek, a szentek közbenjárása, az Egyház és a magánosok imádsága. Hogy viszonylik ezekhez Szűz Mária közvetítése? A legtöbb mai teológus úgy gondolja, hogy Szűz Mária közvetítése mintegy respektálja ezeknek a közvetítő tényezőknek hatáskörét; amit ezek elintézhetnek a maguk erejében, azt engedi, hogy el is végezzék. Ebben az esetben az ő közvetítése arra szorítkozik, hogy kijárja azokat a segítő kegyelmeket, melyek kellenek a gyümölcsös szentség-vételhez, a kegyelemgyarapító jó tettekhez, a jó imádsághoz stb. Azonban nekem úgy tetszik (salva reverentia !), hogy ebben az esetben már csak erőltetve lehetne beszélni Szűz Mária részéről egyetemes közvetítésről ; minden esetre kínos repedés támadna az egyetemes közvetítés grandiózus gondolatán ; csak «Lückenbüsser» volna : csak azokon a réseken szüremkeznék be, melyeket más kegyelem-közvetítő tényezők meghagynak. Attól a benyomástól is nehéz itt szabadulni, hogy Szűz Mária közvetítő tevékenységét ezek a teológusok valamiképpen mégis a szentségi hatékonyság módjára fogják föl, s akkor természetesen nem beszélhetnek másképpen. 1 Thom. Summa theol. III. 62, 1.
