Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 349 Eubel és Balanyi összegyűjtött adataiból világosan kitűnik, hogy a szóbanforgó területen a ferences hittérítők lelki vezetése mellett igen élénk katolikus hitéletnek kellett virágoznia. Kijelentésünk áll a délibb területekre is, de ezek egyházfőit itt nem soroljuk fel. A közölt táblázatból láthatjuk, hogy a mai Asztrakánban 1324-ben a ferenceseknek már püspökük volt. Ugyanebben az időben már Szikiában is kellett katolikus püspökségnek lennie, mert 1349-ben egyszerre három püspököt nevez ki a pápa Szikia területére. Kiolvashatjuk továbbá, hogy a szikiai püspökségek még a XIV. század vége felé is fennállottak. Ugyancsak a század végén említi Eubel a kaspi hegyek püspökét (1389-ből), az a tény pedig, hogy ez időközből két ferences püspököt is felsorol a tatárok szoros fenhatósága alá tartozó területekről, bizonyítja azt, hogy a tatár kánok ezidőben is megőrizték korábbról jól ismert vallási türelmüket, amit különben Johanka fráter levele is élénken bizonyít. Ezekután teljesen világosan áll előttünk XXII. János pápa levele : A Kaspi-tó északnyugati partján lakó alán, malchayta és magyar népek fejedelmei közül tekintély dolgában (a XIV. század elején) Jeretány (var. Jeretomir), a magyar (Madzsar) királyi vér ivadéka tűnt ki. Ő maga, miként már minden bizonnyal atyja, sőt talán annak elődje is a katolikus hit buzgó követője és harcosa. Feltehetően Madzsar lakosainak jórésze is katolikus volt. Jeretányt, mint «Madzsar-ország katolikus fejedelmeinek leszármazottját, telve a hit igazságával és szent füzével» méltán bántotta, hogy amíg a környező országokban, tőlük keletre (Asztrakán), nyugatra (Szikia), északra (Cherson) és délre (Georgia) katolikus püspökségek virágzanak, az ő országa kénytelen a püspököt nélkülözni. Ezért Jeretány fejedelem az Apostoli Székhez fordult és «hevesen ostromolta» azt, hogy Madzsar országba is küldjön püspököt. Ezt annál is inkább követelhette, mivel Madzsar városában a ferences hittérítőknek már 1319-ben kolostoruk volt. Feltehetjük a kérdést, vájjon Juliánusz és társai térítették-e Madzsar lakóit a katolikus hitre? Mikor Juliánusz és kis társasága 1235—36 elején Torgikánban (a mai Asztrakánban) áttelelt, olyan nyomorúságba jutottak, hogy a végén már a rabszolgapiacra is kiállottak, abban a reményben, hogy majd csak akad vevő kettőjükre. Gyengék, törődöttek voltak mind a négyen, meg a szántáshoz, őrléshez sem értettek, ezért nem is akadt olyan, akinek kellettek volna. Erre elhatározták, hogy ketten «visszafordulnak Magyarország felé, a másik kettő pedig ottmarad, mivel nem akarták megkezdett útjukat félbeszakítani». Az eredeti szöveg szerint : «Unde necessitate coacti duo ex eis de illis partibus versus Ungariam redierunt.. .»x 1 1 Bendefy : Manuscripta Vaticana de itinere fr. Juliani. (Kiad. eló'tt.)
