Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szörényi Andor: Az ószövetségi imák közötti hasonlóság okai
92 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN másra találását a patrisztikában Eibl a nyugati kultúra sorsdöntő tényének tekinti s ezért sokkal behatóbban foglalkozik a patrisztika bölcseletével, mint az a közkézen forgó művekben szokásos. A keresztény középkorhoz vezető szellemtörténeti kapcsolatok kidomborítása miatt Eibl műve nemcsak a filozófia iránt érdeklődők, hanem a teológia művelői számára is nagy figyelmet érdemel. Kecskés Pál. Johannes Lindworsky: Das Seelenleben des Menschen c. kötete (Abt. 9, 68 old.) az aránylag kis terjedelem mellett adott anyag nagy gazdagságával lep meg. Nemcsak az osztályokra osztott lelki jelenségek alapsajátságait jellemzi, hanem a lelki élet egészének a problémáira is rávilágít, aminők a lélek állagi mivoltának, a személyiségnek, a jellemnek, a lélek és test viszonyának, a világkép megszerkesztésének a kérdései, sőt a kultúra és a vallás pszichikai alapjaira is ráirányítja a figyelmet. Igen tanulságos az állati és az emberi lelket összehasonlító fejezet. Lindworsky ma már túlhaladottnak látja azt a teljes következetességgel soha meg nem valósított álláspontot, mintha a pszichológus a tapasztalat kedvéért kénytelen lenne minden metafizikai szempont elől elzárkózni, miért is az egyes lelki jelenségeknél a kényszer nélkül felkínálkozó metafizikai távlatra is rámutat. Megismerteti az olvasót a jelentősebb mai pszichológiai elméletekkel is és különösen a freudizmust részesíti erős kritikában. Egyébként az egyes problémáknál Lindworsky nem tér ki tüzetesebben a különböző magyarázati lehetőségekre. A lelki életet úgy mutatja be, amint eddigi önálló kutatásai alapján, melyek különösen az emlékezet, a képzeleterő, a szellemi érzelmek, az akarati élet körében mozognak, a maga szemével látja. A szerző eredeti szempontjai kétségtelenül emelik a mű tudományos értékét, viszont az egyéni véleménnyel megszűkített látókör egy általános tájékoztatásra szánt munkának nem válik feltétlen előnyére. Kecskés Pál. Joseph Engert: Die Erschliessung des Seins c. kötete (Abt. 7, 115 old.) az ismeretelméletbe és a logikába vezet be. Kiindulva a modern problémaföltevésből, mely a létet eredetileg csak mint tudati adottságot tartja felfog- hatónak, Engert finom fenomenológiai jellemzéssel vezet rá arra, hogy a lét csakis a tudat-alany felé emelkedő s belőle kivezető létvonatkozásokon keresztül válik érthetővé. A tudat közvetlen bizonyosságú alapténye az élmény-alany és az élmény-tárgy összefüggése. Az érzelem az alanyt legközvetlenebbül érintő adottsággal szembeni értékelő állásfoglalás, az akarásnak az alanyon túllevő dolgokkal kell számotvetnie, a megismerés alapténye a létező én és a létező tárgy közti létvonatkozás. A további fenomenológiai vizsgálat azt mutatja, hogy az alany létaktusainak alapját képező tárgyak az alannyal szemben maradandó, sajátos formai határozottságot tüntetnek fel. Végül az is kétségtelen, hogy az alanynak vannak a tudaton túlfekvő tárgyakhoz is vonatkozásai. Az ismeretelmélet feladatának így a tudatból megállapítandó háromféle létadottságnak, a pszichikai élménynek, az ideális, időfeletti (matematikai, logikai, érték) tárgyaknak s a dologi, szellemi és metafizikai transzcendens
