Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szörényi Andor: Az ószövetségi imák közötti hasonlóság okai
IRODALOM —LITERATUR — BULLETIN 89 helyez és azt hiszi, hogy Szent Pál Kor. I. és II. megírása között is járt egyszer Korintusban, megszakítva egy időre efezusi tartózkodását. A 8. fejezet Kor. I. görög szövegével és régi fordításaival foglalkozik (XC—XCVL). Különös érdekességet ad ennek a fejezetnek, hogy a görög szövegtanuk között megemlíti Marcionnak jellegzetesebb olvasásait is (XC. sk.). A kommentárok felsorolása és a fontosabb magyarázatoknak rövid jellemzése Origenestől napjainkig terjed (XC—CIV.). A bevezető résznek utolsó fejezete a terjedelmes és minden kérdésre kiterjedő bibliographia (CV—CX IL). A szorosan vett magyarázatban Allo követi az Apokalipszis magyarázatában már jól bevált rendszerét. A páros számú lapokon a görög szöveget, a páratlan számú lapokon a megfelelő francia fordítást olvassuk. Allo a szöveget szakaszokra osztja. Minden szakaszt külön, dőlt betűvel szedett «Bevezetés» előz meg. A kommentár a szöveg alatt van, és pedig A) alatt a szöveg- kritikai megjegyzések, B) alatt az értelmet megvilágító magyarázat. A fordítás igen pontos, a magyarázatok pedig biztos kézzel oldják meg Kor. I. nehézségeit, melyeknek főoka egyébként, mint Allo megjegyzi, nem annyira Szent Pál kifejezéseiben van, hanem abban, hogy nem ismerjük mindazt a számtalan mozzanatot a korintusi egyházközség életében, amelyekre az apostol céloz és hivatkozik. A magyarázatok értékét nagyban emeli az a tizennyolc «Excursus», amely a levél egyes fontosabb helyeit vagy tanításait összefüggő módon fejtegeti. A legfontosabb kitérések a következők. A vallástörténelmi iskolával szemben reámutat arra az óriási és semmivel át nem hidalható különbségre, mely Jézus Krisztus halála és egyes pogány istenségek (Attis, Adonis, Osiris) halála között van, valamint arra is, hogy a Messiás szenvedéséről és haláláról már az ószövetségi jövendölések is beszéltek (33—38.). Igen tanulságos a «Pneuma»-ról és a hellén miszticizmusról szóló kitérés, melynek végső következtetése az, hogy a «pneumatikusok» bölcsesége nem volt olyan tanítás, mely csak a beavatottak előjoga lett volna (85—115.). Allo teljes joggal tagadja, hogy Kor. I. 7, 36—38-ban «virgines subintroductae»-ról volna szó ; ennek a veszedelmes és kárhozatos szokásnak Tertullianus kora előtt nincs biztos nyoma. Az Eucharisztiára és az agapékra vonatkozó kitérések a 285—316. lapon olvashatók. Allo annak a véleménynek a híve, hogy a kereszténység első esztendeiben a szeretetlakoma megelőzte az eucharisztikus áldozatot, de éppen a Kor. I. 11-ben is korholt visszaélések mihamar arra vezettek, hogy az eucharisztikus áldozatot a hajnali órákra tegyék át, míg az agapékat ettől függetlenül este tartották. Ezt a szokást mutatja már az ifj. Pliniusnak, Bitínia kormányzójának Trajanus császárhoz intézett híres levele. — Az eucharisztikus áldozat jelentésével foglalkozva Allo tagad minden hatást a pogány misztériumok részéről. Végül kimutatja, hogy a napéXapov kifejezés Kor. I. 11, 23-ban nem jelent szükségszerűen közvetlen isteni kinyilatkoztatást, hanem vonatkozhatik a keresztény egyházban állandóan élő tanításra is. — Egy kitérés azzal foglalkozik, hogy Pál tanúbizonysága Jézus feltárna-
