Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Rónay György: Pázmány Péter elődei
54 RÓNAY GYÖRGY Ezen elv irodalmi megvalósulása a szillogisztikus stílus. Pázmány prózáját ez jellemzi ; az ő vitairatai és prédikációi «tették a syllogistikus gondolatmenetet a kor egyházi prózájának legjelentősebb alapszerkezetévé.»1 De itt is elődje Monoszlói, s ha Pázmány tőle közvetlenül nem tanult is, az ellenreformáció katolikus értekező prózájának ilyen «in forma» következtető szerkesztés felé való kiképzése az ő könyveiben indul meg. Az Apológiában például így bizonyítja Luther tudományának ördögi voltát (190) : az ördög tagját irigységről ismerni meg. «Hogy Luther Mártont az irigység és kevélység vitte legyen az eretnekségre... ő maga nyilván tanítja és írja könyvében... azért, ha ez így vagyon, ördögi tudományú és nem Istené.» Másutt (Ap. 18.) így érvel Calvin ellen : szerinte a hitújítás előtt is üdvözültek sokan, mert mentségük volt a tudatlanságuk. De épp az újítók hangoztatják a hit fontosságát, «azért, ha akkor Calvinus mondása szerint üdvözültenek, a hit által volt üdvösségük, avagy nem : ha hit által adatott az üdvösség, tehát jó volt a pápista hit, melyben adatott az üdvösség.» Itt tehető némely megjegyzés a pontos idézésre vonatkozólag is. Általában ezen a téren is Pázmányra hivatkoznak legtöbbet. «Senkire semmit nem fogok, hanem amit én magam az önön írásukból följegye- zettem, csak azt írom. Ha valamelyik könyv a kezembe nem jutott, följegyzem, holott és minemű írásban olvastam, amit előhozok,» — írja Tíz bizonysága elején. Nos, erre a hitelességre Monoszlói is törekedett. Egy helyütt azt veti Dávid János szemére, hogy ez mástól vette, nem ő magától olvasta, amit előhoz. Magyarázatait pedig azzal utasítja vissza, hogy tud ő is németül, magyarul és deákul, megérti, amit Luther ír. (Ap. 209 és 403). Hogy mindez nem üres szó, és hogy Monoszlói nemcsak másodkézből ismerte a munkák nagyrészét, melyekre hivatkozik, igen valószínűvé válik, ha számbavesszük a kor nagyszombati könyvtárainak anyagát, melyben egyaránt szerepelnek régi egyházi írók, eretnekek és külföldi eretnek-cáfolók.1 2 Monoszlói a legvitatottabb kérdésekre vetette rá magát, természetes, hogy olvasták ; papi hagyatékokban aránylag gyakran szerepelnek művei.3 Védelme bizonyos fokig «szívügye» volt a katolicizmusnak. Erre mutathat Pázmánynak az a kijelentése, hogy barátai intésére kezdte rostálni Gyarmathi vitairatait, minthogy «a boldog emlékezetű veszprémi püspök e világból kimúlván véghez nem vihette a feleletre való eltökélt szándékát.» Ez a Keresztényi felelet világosan mutatja 1 Az idézet Pázmány hatásáról, Alszeghy Zsolt : a XVII. század, 1935. Könyve 92. lapjáról. 2 A nagyszombati könyvtárakra ; Nagy Gyula : T. M. könyvtára, MKSZ. 1880. ; Acsády : Könyvek régi összeírásokban, u. o. 1894. és Kollányi : könyvek a főpapi hagyatékokban u. o. 1895. 3 Monoszlói könyvei hagyatékokban: a MKSZ. évfolyamai és Századok 1900.
