Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Rónay György: Pázmány Péter elődei
PÁZMÁNY MAGYAR ELŐDEI 55 kapcsolatukat : Pázmány tudatosan vállalja Monoszlói harcát és műve folytatását. Hogy elődjéről mi volt a véleménye, azt nemcsak abból a komolyságból következtethetjük, amellyel a De invocatione sanctorum-ot kezeli, hanem saját szavaiból is: «És itt ugyan nem is akarok Apológiát, oltalmazó írást szerezni, melyben nagy Monoszlói uramat és az ő írásait, avagy bizonyságit vagy egyéb embert oltalmazzak : az ő magok írásai elégségesen megoltalmazzák minden rágalmazó nyelvnek mardosási ellen.» * Kastner Jenőnek a gráci élet jelentőségéről tett megállapításait kiegészíthetjük ezekkel : Pázmány talált magyar hagyományt, tudatosan szegődött annak folytatójává. Grác hatása mellett Nagyszombatéval is számolnunk kell ; a kettő jellegében és irányában párhuzamos. Telegdi és Monoszlói munkássága érdemel különösebb figyelmet Pázmány szempontjából. Telegdi, kire a Magyari-vita új vallást és török- séget időbelileg összekapcsoló s a romlásért a protestantizmust felelőssé tevő érve is visszamegy, az egyházi szónoki stílus és gyakorlat területén jelent közvetlen és már nyomtatott hagyományt. Monoszlói a vitázó Pázmány elődje magatartásával, dialektikus készültségével és stílusával, mely Pázmány előtt a legjelentősebb lépés a magyar értekező próza szillogisztikus kiképzése felé. A hitelességet Monoszlói éppoly szigorúan követeli, mint utána Pázmány ; kettejük kapcsolatát mutatja az is, hogy Pázmány vállalja az ő örökségét és megfelel helyette Gyarmathinak. Rónay György.
