Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
2 SCHÜTZ ANTAL rá a jámbor Kempis írja le az azóta annyi ezerszer helyeselt szót : «Inkább kívánom a töredelmességet magamban érezni, mint tudni a meghatározását» (II.). A pozitív protestánsok is mindmáig meg vannak győződve, hogy igazi hittudományról nem lehet szó ; hisz a magát kinyilatkoztató Isten egészen «más valaki», mint a mi tudományos kategóriáink tartalma ;x az a teológia pedig, amely a hittartalmakat földolgozó tudomány akar lenni a mai tudomány-elmélet értelmében, megöli és kiforgatja az élő hitet, épúgy, mint az anatómia vagy kémia csak az élet hulláján tenyészhet. A katolikusok közül is akárhányan, éppen a bensőséges és apostoli lelkek közül, némi skepszissel vagy legalább is tartózkodással néznek a tudományra, mint amely definícióival és distinkcióival, szillogizmusaival és szőrszálhasogatásaival, tudós irodalmi és történeti apparátusával nem segít a vergődő lelkeken és édes-keveset tesz a hitnek akár fölszítására, akár világokat mozgató erősítésére. Sok hívőnek helyeslése kíséri a néhai egyházfőnek kijelentését : Nem tudós, hanem jámbor papokra van szükségem ; és sok pap aláírja azt a követelést : Nem tudós szubtilitásokkal kell tömni és gyötörni az ifjú levitákat, hanem aszkézist és praktikus ismereteket kell nekik adni. Katolikus ember természetesen nem akar szembehelyezkedni a hivatalos egyházi rendelkezésekkel, melyek tételesen és kötelezően előírják a papirend számára a hittudományos előképzést.1 2 De ha ilyen rendelkezések nem volnának is, úgy gondolom, ma bajosan akadna katolikus, aki beérné azzal, amit Hinkmár Capitulumai kívánnak meg mint minimumot a lelkészkedő papságtól : hogy kívülről tudják az Apostoli hitvallást, a Miatyánkot és a miseimádságokat s jól tudják olvasni az evangéliumokat és Szent Pál leveleit. Azt azonban sokan gondolják még ma is, hogy a szorosan vett elméleti hittudomány a papi előkészületnek kötelező része ugyan és az Egyháznak nemes és valószínűleg hasznos dísze, de a lelkipásztori gyakorlat és az egyéni hitélet számára nincs nagyobb jelentősége ; legalább is nem hoz olyan gyümölcsöket, melyek arányban volnának a befektetéssel. S épen ezt az értékelést tartom szem előtt, mikor a hittudomány és hitélet kölcsönös vonatkozásának problematikájából ezt az egy kérdést ragadom ki és teszem tüzetesebb vizsgálat tárgyává a mai tudományelmélet színe előtt : Mit jelent a hittudomány a hitélet számára? Ebben a vizsgálódásban a hitéletet átfogó értelemben veszem. Felöleli eszerint mindazokat az egyéni és közösségi élettevékenységeket és termékeket, melyeket közvetlenül avagy közvetve a kinyilatkoztatás hite sugalmaz, minők imádságos lelkűiét és tevékeny keresztény szeretet, liturgiái és szentségi élet, az Isten országáért való közvetlen 1 Lásd Schütz A.: Válság-teológia. Theologia II (1935) p. 75. kk. 2 CIC 1366. 589; legújabban is Deus scientiarum Dominus 1931 ; sok régebbit és újabbat vesz számba H. Schrörs: Gedanken über zeitgemäße Erziehung und Bildung der Geistlichen. 1910 p. 184. kk.
