Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
42 IVÁNKA ENDRE ugyan a Seleukidák uralmától mindig független maradt, de kulturális életét szoros közösségben élte a déli Kisázsia és Phoenikia görög városaival : Rhodosról. Ott működött Aristoteles tanítványa Eudemos, onnan indult ki az aristotelizmus újjászületése a Kr. előtti első században, amikor Andronikus Rhodius kiadta Aristoteles műveit, melyeket már az akkori, természettudományos részletkutatásokba elmerült Peripatosban alig ismertek.1 Ugyanakkor alakítja át Panaitios a sztoikus erkölcstant, Poseidonios a sztoikus metafizikát aristotelikus értelemben, az egyik Aristoteles pszichológiáját, a másik Aristoteles biológiáját és formaelméletét véve alapul ; mind a kettő rhodosi ember (bár Poseidonios nem rhodosi születésű, hanem a syriabeli Apameából bevándorolt keleti ember) és mind a kettő Rhodosban is tanított. Poseidonios különben is a nagystílű, egyöntetű világképre törekvő kutatómunkájával, mely őt az akkor ismert világ majdnem minden részébe elvitte, Aristoteles közvetlen szellemi utódja. Antiochiához még közelebb esik Tarsus. Az ott virágzó tudományos és filozófiai életet Strabon írja le. (XIV. 12. és 15., pg. 673. és 675.) Szintén Kilikiában, Seleukia városában, említ Strabon két peripatetikus filozófust, Athenaiost és Xenarchost. (XIV. 4., pg. 670.) Phoenikiában, Sidonban Boëthus tanította a peripatetikus bölcsészetet. (Strabon. XVI. 24. pg. 757.) Habár Antiochia szellemi életét az első Krisztus utáni századokban alig ismerjük, fel kell tételeznünk, hogy a fővárosban összpontosuló vidéki iskolák a rhodosi, tarsusi és sidoni aristotelikus hagyományokat folytatták, annál is inkább, mert amint az antiochiai szellemi élet keresztény korban újra ismeretessé válik előttünk, megint ugyanazok a hagyományok bukkannak fel. Mindez azt bizonyítja, hogy a nestorianizmus semmi más mint az antiochiai görög gondolatvilágnak a kereszténységbe való átültetése, az antiochiai görög filozófiai hagyománynak a kereszténységre való alkalmazása, a kereszténységnek egy előre elfoglalt filozófiai álláspont szerint való átértelmezése. Ivánka Endre. (Folytatása következik.) 1 Azt mondja róla Gercke (a Gercke-Norden-féle «Einleitung in die Altertumswissenschaft» című könyvben, II. 363.): «Die neuen Aufgaben, die er der Schule stellte (tudniillik Andronikus) waren nicht eigentlich philosophische Probleme, sondern philologische Arbeit ; es galt, das verschüttete Erbe einer großen Zeit durch eindringendes Ausgraben erst wieder zu erwerben». Andronikus fó'érdemei közé sorolja azt, hogy a filológiai exegézis hagyományát filozófiai téren megalapította. (U. o. 364.) íme az antiochiai iskola tudományos, racionális exegézisre törekvő iránya !