Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Schütz Antal: Hittudomány és hitélet
! HITTUDOMÁNY ÉS HITÉLET. Ez a két szó problematikát takar, melynek két pólusát plasztikusan elénk állítja a nagy stílművész középkornak két jelenete. 1070-ben Lanfrank, az újonnan kinevezett canterbury-i érsek ősi brit szokás szerint elmegy Rómába átvenni palliumát. Mikor megjelent II. Sándor előtt, a pápa fölkel trónjáról, elébe megy, nagy tisztelettel megöleli, megcsókolja : «ez szól, úgymond, Lanfranknak, a nagy tudósnak; most ám tegye meg a canterbury-i érsek, amivel tartozik a pápának». 150 évvel később — ezalatt átvonul a színen Szent Anzelm és Abaelar- dus tüneményes alakja, megjelennek a szentenciáriusok, sőt az első szummisták, megszületett a párizsi és oxfordi egyetem — 1220-ban egy esős őszi nap megjelenik Bolognában, a harmadik híres egyetem szülővárosában Assisi Szent Ferenc ; és az alázatos Poverello, farkasok és brigantik szelíd barátja, lobogó haraggal, kemény kérlelhetetlenséggel kiteszi tulajdon fiait az utcára abból a házból, melyet magukénak mondani tiltja a Domina Paupertas, és önkezével kiszórja a sárba és esőbe a teológiai könyveket, melyek meggyőződése szerint aláássák a kistestvérek alázatos evangéliumi hivatását. Bizonyos is, hogy az evangélium nem mint tudomány jelent meg az emberek között. De époly bizonyos, hogy az evangélium hirdetői és követői csodálatos hamarsággal frigyre léptek a tudománnyal. S ez a frigy fölbonthatatlannak bizonyult, sőt időnként az első szerelem lendületével lángolt föl ; Alexandria, XIII. század, a reneszánsz és humanizmus százada a legfeltűnőbb állomásai. Pedig amióta elhangzott a krisztusi szó : «Hálát adok neked, Atyám, hogy ezeket elrejtetted a bölcsektől és okosaktól és kinyilatkoztattad a kisdedeknek» (Mt 11, 25 ; cf. 1 Cor 1, 26—9), mindig akadtak, kik ezt a frigyet törvénytelennek minősítették vagy legalább annak érezték. A XIX. századi racionalista szinkretisták a hittudományt, mint általában a katolikumot, az evangélium és a hellenista bölcselet fattyának tekintették ; Sabatier-k a naivok kegyetlenségével és biztosságával mondták ki a súlyos szentenciát : «La théologie a tűé la réligion».1 De már az alexandriaiaknak is akadtak elkeseredett ellenlábasaik ; a XI. század «istentelen» dialektikusaival szembeszáll egy Damjáni Szent Péter és Szent Bernât ; a skolasztika és az egyetemek virágszakában támad a spirituálisok mozgalma, és egy századra 1 F. Sabatier: Vie de St. François d’Assise. 38. éd. 1907 p. 320. 1 Theologia.
