Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
A NESTORIANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 35 úgy, hogy ebben az egységben a teljes isteni és a teljes emberi személyiség azután is marad elkülönítve. Krisztus, az ember, teljes bűntelenségével, erkölcsi akaratának tökéletességével megérdemelte azt, hogy az isteni Ao'yoç ilyen tökéletes módon lakozzék benne,1 amint az isteni kegyelmet és az örök életre való hivatást is azok kapják, akikről az Isten előre tudja, hogy erkölcsi akaratuk ennek megfelelő lesz.2 (Eszerint is az evdóxrj<nç coç év Yiä> csak a praesentia per gratiam legtökéletesebb formája, amit Theodosus Mopsuestenus különben nyíltan is kimond.)3 A kísértésnek alá volt vetve4, de a bűnnek nem, mert a jóra irányuló akaratát a benne lakozó isteni erő változatlanná tette és örökké a jóban megerősítette.5 És ugyanezt az állapotot részünkre is kiérdemelte, mindazok részére, akik rajta keresztül részesülünk az isteni kegyelemben, a bűntelenségben és az örök életben. Mert a megváltás nem az eredendő bűn alól való felszabadítás. Eredendő bűn nincs. (Erről Theodorus egy külön könyvet írt: contra defensores peccati originalis MPG 66, 1005 ff), és az sem igaz, hogy a halál Ádám bűnének az egész emberi nemre átszármazott büntetése (u. o.). Az ember természeténél fogva halandó, amint természeténél fogva hajlamos az emberi akarat a bűnre is. A kettő szükségszerűen együtt jár.® Amit Krisztus részünkre kiérdemelt, az éppen az emberi természet megváltoztatása, egy új xaxáaraau; (állapot), melyben a halhatatlanságot és a bűntelenséget egyszerre, együtt megszerezzük,7 amint ő a bűntelenségével a halhatatlanságot kiérdegiai módszerére, hogy szerinte az Isten és az ember Krisztusban való egyesülése csak az isteni ivolxrfaiç logikailag megérthető' formáinak egyike lehet. Ugyanez a racionalista meggyőződés, hogy a hit misztériumai szigorú logikai formulákra visszavezethetők kell hogy legyenek, már az êvolxrjoiç fogalmára is vezetett. '0 xfjç xax’ óva táv êvàoewç ini /íóvojv xcöv ófioovolcov qXrj&evxat, Xôyoç. iní ôè tcöv ixEQOovaícov ôiéyiEvoxai, ovyyvoeojç elvai xa&agôç ov ôwdfiEVoç (MPO 66, 1013 A). Eszerint a & xax’ ovalav, a lényegbeli azonosság, és a két különböző lények között fennálló êvoixrfoiç—viszony mellett nincs a ëvœaiç-nak harmadik módja. 1 Krisztus, az ember, erkölcsi akaratáról, ngo&eatç-éről, az isteni kegyelemtől és az isteni ivoixr\ah;-tői függetlenül, szól MPG 66, 976 D, 977 B, 986 A/B, 989 D és MPG 66, 986 B azt mondja, hogy xaxá ngóyvmaiv tov ôtcoIoç tiç êarai, évcàoaç avxàv (se. Krisztust, az embert) 6 Qeoç Aôyoç iavxä> iv avrfj ôiajiXdaeœç âçxfj2 Így magyarázza Theodorus a toïç, xaxà tzqô&eoiv xXrjxolç oSai (Rom. 8, 28.) szavakat, tovtcov yào rjôei — mondja — xai ndXai â &eàç xi]v næl avrâiv TiQÔ&EOiv oïa tiç Sarai, S ft e v avrovç xai êxdXeaev MPG 66, 832 A. 3 MPG 66, 976 B/C. 4 MPG 66, 991—993. 5 MPG 66, 992 A. 6 'H/awv ôià rfjç {hrjTÔjrjroç eiç rr/v tov á/uagráveiv iroi/AÓrrjra xaraardvrcov MPG 66, 913 B cf. MPG 66, 800 C, 801 B. 7 'H tov ■baváTov iXevdegía tóté rjfj.lv 7iQoayevr)aETai . . . â&avdTov Çajfjç àÇiov/xévoiç ■ tóté ôé xai Trjç âfiaQTÎaç ánaXXaTTÓ/jeJXa, tóté <ît q e m o i yeyo- vôteç Tfj tov IJvEv/jaToç ydfjiTi MPG 66, 820 A. Ezt a két mozzanatot, mely 3*
