Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
36 IVÁNKA ENDRE melte, úgy saját maga mint a többi emberek részére.1 Ilyen értelemben az á<p&aQoía mondható örök békének is, mert akkor az ember testi része nem fog többé ellenszegülni az ember erkölcsi akaratának.2 Látjuk tehát, hogy a nestorianizmus teljes egészében, még a pelagianizmussal való kapcsolatára vonatkozólag is,3 már Nestorius előtt kialakult Antiochiában. Érthető, hogy csak akkor vált hérezissé, azaz a többi irányoktól tudatosan elkülönített felfogássá, amikor Nestorius ezt az antiochiai felfogást a konstantinápolyi népre akarta ráerőszakolni, és ezzel kiváltotta az alexandriai pátriárka beavatkozását. Bizonyos az is, hogy Antiochiában ezt a felfogást nem fejezte ki mindenki olyan éles formában mint éppen Theodorus Mopsuestenus. Hogy azonban ez volt az általános antiochiai felfogás, arról tesz tanúságot az a körülmény, hogy még Chrysostomus Szent János christológiája is, bármennyire igyekszik is tanítását tisztán a Szentírásra és a keresztény hagyományra felépíteni, bizonyos árnyalatokban mégis elárulja antiochiai eredetét (lásd erről Bardenhewer. III. 357.). És hogy az ilyen felfogás Antiochiában már régen megvolt, annak legjobb bizonyítéka samosatai Pál hérezise. Bár olyan szélsőséges módon fejezte ki felfogását, hogy még Theodorus Mopsuestenus is joggal tiltakozhatott a saját felfogásának samosatai Pál felfogásával való azonosítása ellen,4 mégis egy az alapgondolat mind a kettőben : Krisztus, az ember, melyben az isteni Ige lakozik, ovx ovcnwôüç, állá xará //.á&rjcnv xal fierovaíav, és egyesítve vele azáltal, hogy az ember Krisztus akarata teljesen egyesült az Isten akaratával : /úav usrà too ûeov rrjv -áélrjaiv eî%ev (samosatai Pál Eusebius história ecclesiasticá-ja szerint). Ennek tudatában voltak az antiochiai irány ellenfelei, az apollinaristák is, amikor a hamisított dogmatikai műveiket, melyekben az antiochiai iskola ellen polemizáltak, többek között Gregorius Thaumaturgusnak, samosatai Pál nagy máshol is mindig együtt eló'fordul (például 800 A, 805 A, 808 C) az áy&aQoía neve alatt is összefoglalja, és a vlo&eoía~val azonosítja : xa&ólov vio&eaíav ifjv á&avaaíav xalwv (Rom. 8, 19.) êneiôf] vícöv elvai vo/ilÇei &eov ró à&avdrovç elvai MPG 66, 825 D. 1 Tov Óeóv Aóyov (priai (Szent Pál tudniillik Heb. 2, 10.) bid Tm&iyuázojv zexeleiwxÉvai tov dvalr)<p&évra äv&Qomov, öv xal àqyrjyov rfjç ocoTrjQlaç éxáleoev, wç avróv te TincöTov Tavrrjç àÇico&évta, xal étéooiç alxiov xaraorávra MPG 66, 985 C. 2 Tomo yág léyei to elQrpvrjV (Rom. 5, 1) ixeiôrj èv toïç àv(OTt-qoiç naoà toïç zr}v tpvaiv {hriToïç nôlepiov elvai ë(ptj Tfjç à/iaoTiaç àvTuiQaTTovarjç Tôt ßovAr'j- fiaxi xfjç yw%fjç, ivrav&a léywv to àtprjqrfifpiai vfjç â/xaQTÎaç ri)v évá/lrjoiv MPG 66, 821 A. 3 Ennek történelmi kifejezése viszont a Theodorus Mopsuestenus és aeclanum-i Julianus között fennálló barátság. 4 Angelus diaboli est — mondja Theodorus — Samosatenus Paulus, qui purum hominem dicere praesumpsit Dominum Jesum Christum, et negavit existentiam divinitatis Unigeniti, quae est ante saecula. (MPG 66, 1011 A.)
