Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
TUDOMÁNYELMÉLET ÉS HITTUDOMÁNY 367 Wissenschaftslehre des h. Tornas v. Aquin 1934 ; M. Grabmann: Der Wissenschaftsbegriff des h. Thomas v. Aquin (a Görres-Gesellschaft említett évkönyvének Anhang-jában 7* kk.). U. a. : M. J. Scheebens Auffassung vom Wesen und Wert der theologischen Wissenschaft (in : M. J. Scheeben, der Erneuerer katholischer Glaubenswissenschaft 1935) ; és csak a minap jelent meg az a munka, mely ezekre a sorokra megadta az indítást.1 Alá lehet írni, amit P. Simon «Die Entwickelung des Wissenschaftsbegriffs seit dem Beginn der Neuzeit» c. kitűnő, de sajna, nagyon rövid áttekintésében (a Görres-Gesellschaft említett évkönyvében a 45* lapon) ír : «Das starke Betonen dieser theoretischen Besinnung (t. i. a tudomány mivoltáról) ist ein Symptom dafür, dass die Hochblüte einer Wissenschaft vorüber ist». De épp annyira bizonyos, hogy a hittudomány nem térhet ki az elől a föladat elől, hogy a maga célkitűzéseit, elveit, útjait összemérje a világi tudományok időszerű magáraeszméléseivel. S ha ma a világi szaktudományok és a bölcselet ott tartanak, hogy nagy teret adnak tudományelméleti meggondolásoknak, a hittudomány sem zárkózhatik el a maga mivoltának és útjainak tudomány- elméleti tárgyalása elől. Mivel pedig a hittudomány már tartalmának állandóságánál fogva is folytonosan nemcsak történeti, hanem életszerű érintkezésben áll a múltjával, csak természetes, sőt elkerülhetetlen, ha tudományelméleti meggondolásaiban is elsősorban a saját múltjában keres eligazodást. És mivel idestova két emberöltő óta Szent Tamás a mestere és mintája, megint csak logikus dolog, ha elsősorban azzal akar tisztába jönni : hogyan fogja föl és hogyan igazolja Szent Tamás a teológiának tudomány jellegét. Ezen a területen, amennyire látom, J. Meyernek említett gondos műve egyelőre határkövet jelent ; jó időre lezárja a kérdés történeti, illetőleg exege- tikai részét. Alapul veszi Szent Tamásnak azt az írását, mely legérettebb formában és legtüzetesebben adja Szent Tamásnak a tudományról és nevezetesen a hittudományról való fölfogását, a Szent életének utolsó éveiből való Opusculum in Boethii de trinitate-t. Ennek tételeit gondosan egybeveti Szent Tamás egyéb fejtegetéseivel és a következő megállapításokra jut : Szent Tamás Aristoteles tudomány eszméjét alkalmazta teljes következetességgel a hittudományra. Ennek a nagy elhatározásnak első és óriási jelentőségű következménye volt, hogy a bölcseletet és vele általában a világi tudományt elválasztotta a hittudománytól, a maga lábára állította és kiszabadította abból az ölelésből, melyben Szent Anzelm óta (lásd Őrség 121. kk. lap) tartotta az augusztinus irány. Mindamellett nem szakította el a tudományok organizmusától. Hisz az aristotelesi tudomány-piramis csúcsa az Istenségről szóló tudomány ; s itt szervesen belekapcsolódik a teológiába. Ez a szétválasztás súlyos új föladat elé állította Szent Tamást : Meg kellett mutatnia, hogy a bölcselettől elkülönített teológia is igazi tudomány 1 A. Antweiler: Der Begriff der Wissenschaft bei Aristoteles 1936. Grenzfragen zwischen Theologie und Philosophie 1. Heft. Peter Hanstein Verlagsbuchhandlung Bonn (120 lap). Ára?
