Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
Szemle Tudományelmélet és hittudomány. Irodalmi áttekintés. Az utolsó tíz-tizenöt évben föltünó'en sok monográfia jelent meg a teológiai tudományelmélet kérdéseiről. Ennek a föltűnő' jelenségnek immanens oka nyilván az a tény, hogy a modern tudományeszmény, melyet voltaképen már a 14. századi nominalizmus indított útnak, évszázados következetes útépítés után végre a 19. században megérte páratlan diadalát, és az utolsó két emberöltőben tudatos magáraeszméléssel formai mivoltában is odaáll a nyugati gondolat elé és a teológust is akarva-nemakarva a sorsdöntő kérdés elé állítja : Amit ő hittudomány nevén művel, ennek az új nagy szellemi revíziónak színe eló'tt tarthat-e igényt igazi tudomány nevére, és ha igen, mi címen? és van-e helye és mi jogon a tudományok ekonomiájában, nevezetesen az egyetemeken? Ezen a ponton a probléma mélyen beleágazik egészen aktuális gyakorlati kérdésekbe, amilyeneket a Deus scientiarum Dominus is ad föl az összes illetékes tényezőknek. Bizonyos határozott irodalmi vagy általános tudományéleti jelenségek ennek a belső forrongásnak csak szimptómás megnyilvánulásai. Gondolok itt a nválság-teológiá»-ra (lásd Theologia II. 75. kk. lap) ; nemkülönben arra a mindmáig le nem zárt nagy vitára, mely különösen a francia nyelvterületen folyt és folyik nagy hévvel : Lehet-e beszélni keresztény bölcseletről? Lásd nevezetesen F. van Steenbergen in Revue Néoscolastique 1933. 539. kk. ; J. Mari- tain: De la philosophie chrétienne 1933 ; E. Gilson: L’esprit de la philosphie médiévale 2 vol. 1932—3. Fölhangzott továbbá az utóbbi években mint a katolikus szellemi újjászületés jele és föltétele egy katolikus tudományeszmény fölállításának követelése. Érthető, ha az öreg, de el nem öregedett Görres- Gesellschaft 1933-i közgyűlésére ezt tűzte ki főtémának. Lásd Jahresbericht der Görres-Gesellschaft 1932—33, főként az Anhang-ot. Hogy ezek a témák és dolgozatok különböző helyeken szinte egyidőben jelennek meg, fogható bizonyság arra, hogy problémájuk csirái a levegőben vannak. Nem annyira föltűnő, legalább nem annak számára, aki osztozik e sorok írójának a teológia mai helyzetéről vallott alapgondolatával (Theologia I. 104 k.), de jellemző, hogy ezek a dolgozatok mind történetiek. Csak nehányat sorolok föl : H. Daniels: Die Wissenschaftslehre des Johannes von Salisbury 1932 ; A. Maxsein: Die Philosophie des Gilbertus Porretanus unter besonderer Berücksichtigung seiner Wissenschaftslehre 1929 ; H. Meyer: Die
