Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
354 SZÍJÁRTÓ NÁNDOR intende» kezdetű, amely Alcuinustól (f c. 800), Nagy Károly főiskolájának rektorától ered. Ilyenformán a középkor szekvenciaköltészete tulajdonképen egész a VIII. századig nyűlik vissza. Ennek ellenére az első korszak jellegét mégis Notker Balbulus szentgalleni szerzetes, a szekvencia-költészet igazi megalapítója adja meg. Az ő idejében már szokásban volt a graduale-alleluja utolsó hangjának hosszas színezése. E szép dallamokat szerette volna Notker a feledéstől megóvni. El is érte azzal, hogy a dallamok alá szöveget írt. Az indítást egy francia származású antifonariumból nyerte, melyben a dallamok alatt már szöveget talált. E szövegeket gyöngéknek találta és így jött a gondolatra, hogy szebbeket ír. Versei a zsoltárok poézisére emlékeztetnek. A gondoiat- és beszédritmus mellett sok természetesség és kifejező erő lüktet bennük. Notker érdeme, hogy általa lett a szekvencia a középkori nagy liturgikus ünnepek ismertetőjévé. A miséző pap intonálta ilyenkor a szekvenciát és az egész énekkar folytatta harangok zúgása közben. Versei mindenütt kedveltek lettek. A «Sancti Spiritus assit nobis gratia» kezdetű híres pünkösdi szekvenciáját még 1500 táján is 150 egyházmegyében énekelték. Követői közül főkép Hermannus Contractus és Henricus monachus érdemelnek említést. Átmenet e költészet második korszakába Wipo (f 1050), III. Henrik német császár udvari káplánjának neve. Tőle ered a ma is használatos híres «Victimae paschali», amely már rendkívüli drámai erőről tesz tanúságot. A korszakfordulón áll még Abaelardus «Mittit ad virgi- nem»-jével. Ugyancsak a «Laetabundus exultet», amelyet általában szent Bernátnak tulajdonítanak. Asz akork vezéralakja Adamus a Sancto Victore (f 1192). Nevéhez fűződik a verstechnika tökéletesítése. Jelzője : «egregius versificator». Elődeit messze túlszárnyalja, utánzói közül sem éri utói senki. Szekvenciáinak olvasása ma is nagy esztétikai élvezet. Ilyen gazdag, szép és dallamos a latin nyelv még írónak kezében nem volt — mondja róla Dreves,1 a szekvencia-költészet kiváló ismerője. A harmadik korszak költői III. Ince pápa körül csoportosulnak. Általában neki tulajdonítják a «Veni Sancte Spiritus» szerzőségét. E szekvencia már a franciskánus misztika beköszöntője. Bár Aquinói Szent Tamás (f 1274) III. Ince után élt, «Lauda Sion»-ja még a második korszak jellegét viseli magán. Giacopone da Todi «Stabat mater»-ja és Celanoi Tamás «Dies irae»-je a harmadik korszak utolsó nagy produkciói közé tartoznak. Egyébként a korszak vége már a hanyatlás jeleit mutatja, csak néha tűnik fel egy-egy értékesebb szerzemény, mint pl. a magyar- országi Szent Erzsébetet dicsőítő «Gaude Sion». A hanyatlás kora képezi az átmenetet a nemzeti költészethez. Ekkor kezdődik meg a szekven1 V. ö. Dreves S. J. Adamusról írt értekezését a Stimmen aus Maria Laach-ban. 1885. 278. sk. old.
