Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
32 IVÁNKA ENDRE ben a îovôaiofiôç-t, az ótestamentomi jövendöléseknek tisztán ótesta- mentomi eseményekre és dolgokra való vonatkoztatását (mint például az Isaias-i jövendöléseké a babyloniai fogságból való visszatérésre). Mi okozhatta ezt az alapvető ellentétet? Legelőször gondolhatunk arra a rivalitásra, mely évszázadokon át, úgyszólván a világtörténelem kezdete óta, Egyiptom és Mezopotámia között állott fenn, és egészen a hellenista korszakig még politikai téren is fennmaradt (a Ptolemaidák és a Seleukidák birodalma). Hogy ez a mi korszakunkban is, a Krisztus utáni IV. és V. században, nemzeti ellentét formájában még fennállhatott, azt bizonyítja — többek között — Aponiusnak az Énekek Énekéhez latinul írt kommentárjában (éppen Kr. u. 400 körül) tett megjegyzése, hogy a világon (ez természetesen nála annyit jelent, mint : az olKov/xévrj—btn, a római birodalmon belül) öt nagy nyelvet beszélnek : A hébert, a szírt, a görögöt, a latint és az egyiptomit (Harnack, Mission... II. 94). A héber természetesen itt csak mint az ótestamentom nyelve szerepel. De a szír és az egyiptomi nyelv említése mutatja, hogy ezeknek a nyelveknek még abban a korban is nagy jelentőségük volt, akármilyen kevés nyomát látjuk ennek az akkori irodalomban. Hozzá tehetjük még, hogy a nestorianizmus, Antiochia hérezise, ma már csak szíreknél vagy szírek útján christianizált népeknél van meg, a monophysitizmus (a más eredetű örmény monophysitizmustól eltekintve) csak a koptoknál, Egyiptom bennszülött lakóinál. Ma görög nestorianus, görög monophy- sita nincs. Nestorius maga szír ember volt. Mindez arra mutatna, hogy e két nagy hérezisben a két ország nem-görög lakosságának nemzetisége jutott kifejezésre, és ennek megfelelően igyekezték is a nestorianizmus- ban a szír jellemnek és gondolkodásmódnak, a monophysitizmusban az egyiptomi mentalitásnak és gondolatvilágnak a hatását kimutatni. Ami azonban bizalmatlanokká kell hogy tegyen minket ezzel a felfogással szemben, ez az a körülmény, hogy a két város, ahonnan ez a két héretikus irányzat kiindult, melyben állítólag a szír és az egyiptomi szellem jutott volna kifejezésre, éppen görög város volt, melyet a hódító görög uralkodók azért alapítottak, hogy az újonnan szerzett országokban a görögség kulturális központja legyen és a görög kultúrát az egész országban terjessze. Mind a két város az egész ókoron keresztül görög is maradt, és fővárosi szerepénél fogva, miután az erősen centralizált országok politikai, szellemi és gazdasági élete szükségszerűen a fővárosban összpontosult, az illető ország hellenizációjának főeszközévé vált. Említenünk sem kell, hogy Alexandria mit jelentett a hellenisztikus görög kultúra számára ; de talán ennél jobban is bizonyítja Alexandriá- nak görög voltát — nemcsak a művelt osztályok és a magasabb társadalmi rétegek tekintetében, hanem teljes egészében — az a körülmény, hogy a zsidóság Alexandriában annyira göröggé vált, mint sehol máshol az ókori kultúrvilágon belül. Erről a Septuaginta és alexandriai Philon munkái tesznek világos tanúbizonyságot. Ami Antiochiát illeti,
