Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: Kappadókia teológiai műveltségének gyökerei
332 IVÁNKA ENDRE teljesen elfoglalták, és mint a birodalmuk védőbástyáját építették ki a lid-görög nyugattal szemben. A hettita várakba iráni nemesek vonultak be, akik mint a régi hettita főurak jogutódjai parancsoltak a köznépnek ; az ország társadalmi sztruktúrája megmaradt, csakhogy az ország politikailag és kultúrailag teljesen a Kelethez lett kapcsolva. Ezentúl a Halys lett a határ a Nyugat és a Kelet között. Hogy Kappadókia milyen fontos támpontja volt az iráni hatalomnak, azt bizonyítja legjobban az a tény, hogy Kroisos legelőször Kappadókiát támadja, amikor Kyros ellen háborút indít, annak ellenére, hogy egyenesebb úton is juthatott volna Iránba. Nyilvánvalóan nem hagyhatta maga mögött ezt az országot, melynek iráni lakossága hátba támadta volna őt, ha tovább vonult volna. De a Halys később is a Nyugat és a Kelet közötti határvonal maradt. Jellemző, hogy a perzsák soha nem gondoltak arra, hogy Lídiát vagy a görög kisázsiai tengerpartot «iránizálják», míg Kappadókia iráni jellege még a későbbi századokban is érezteti a hatását. Ugyanazt a képet mutatja az ország vallási története is : itt is hettita hagyományokra felépülő iráni kultúrára találunk. A hettita vallásban kimagasló szerepet játszott a földanya-istenség tisztelete, mely különböző nevek alatt — Magna Mater Pessinusban, Artemis Ephesusban, Atargatis Szíriában — egész Kisázsiában orgiasztikus kultuszban részesült. A Boghazkőj-i domborművekből ismerjük az ünnepélyes felvonulásokat, melyeknél a pompás öltözetű, hivatalának jelvényeit viselő papság kiséri az Istenség szobrát (vagy elképzelt megjelenését?), mely oroszlánokon áll, amint máskor oroszlánok veszik körül a képét vagy kocsiját vonják, fején a tipikus jelvényével, a corona muralisszal. A hierodoulói serege szalad előtte, hegyes süvegekkel, némelyek hangszerekkel a kezükben — ugyanezek az orgiasztikus körmenetek vonultak végig századokkal később Róma utcáin a Magna Mater ünnepén, amint ezt Ovidius (Fast. IV. 18 eff.) leírja. Ezt a kultuszt írja le Strabon is ; még az ő idejében is ünnepük Comanában az Istennő körmenetét, a íteo<popía-t (557) és az ëçoSoç xfjç ítsor) alkalmára messziről jönnek az emberek. (Str. 559.) A papság hatalma még Strabon idejében is fennáll ; a Comana-i főpap rangban közvetlenül a király után jön (Str. 557), és a papi fejedelemségek politikai szerepet is játszanak olyan személyek alatt, mint Archelaos volt. (Str. 558.) De mindezek a hagyományok az iráni vallás keretébe vannak beleillesztve. Zelában az Anaitis Istennő kultuszát perzsa Istenségek kultuszával kötik össze. (Omanos és Anadatos neveit említi Strabon (Str. 512.); tulajdonképeni Kappadókia között (melynek régebbi neve — Chummanu — még Comana város nevében továbbél) és Kataonia (a régi qeti) között, és azt mondja, hogy az ő korában már az áXXosá-via jelei eltűntek (Str. 534) ; valamikor tehát különbség volt a két nép között, amit úgy lehetne megmagyarázni, hogy a tulajdonképeni Kappadókiában több volt az iráni elem, mint a kevésbbé fontos Kataoniában.
