Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: Kappadókia teológiai műveltségének gyökerei
KAPPADÓKIA TEOLÓGIAI MŰVELTSÉGÉNEK GYÖKEREI 333 biztosan Ormuzd segítőtársairól, a neki alárendelt amsaszpentekról van szó, amire Strabon kifejezése [rcspatxöv Satpóvcov] is utal.) A kultusz leglényegesebb része itt is az örök tűz imádása. Strabon írja le a hamuval megtelt oltárokat, melyeken az örök tűz ég ; a mágusok minden reggel eléje állnak, pálcákkal a kezükben, tiarákkal a fejükön, és körülbelül egy órán át énekelik a szent énekeket. (Str. 733.j1 Hogy ez mind mennyire egyezett a perzsa szokásokkal, ezt maga az a körülmény bizonyítja, hogy Strabon ezt a kultuszt írja le, amikor a perzsa kultuszt szemléltetni akarja, mert, amint mondja, a kappadókiai kultuszt ő maga látta, és ez azonos a perzsa kultusszal. Jellemző az is, hogy egy tipikus előázsiai orgiastikus ünnepélyt, melynél az egész Előázsiában elterjedett szokás szerint a két nem felcserélte ruházatát (még a görög Dionysos-ünnepek- nél is fennállt ez a szokás, melyet a Deuteronomium tilt 22, 5.), hogyan értelmeztek át egy történelmi legendával perzsa hazafias ünnepéllyé. (Str. 512 a Sáxaia-ról.) Az iráni gondolkodás hatását látjuk abban is, hogy az Argaios, a nagy tűzhányó hegy Caesarea közelében, épp ezért, mint a szent tűz hazája és székhelye, az ország szent hegye lett, és mint ilyen szerepel az érmeken. A régi kultuszhelyek fennálltak továbbra is, de egyűttal az iráni vallás és kultúra hordozói lettek. Habár még a kereszténység is a régi hettita Istenségekre talált ezen a vidéken — Csodatevő Szent Gergely életében1 2 fordul elő a híres «Deus Lunus» szentélye Neocaesareában, melyről Strabon is beszél (Str. 557), Szent Theodoros vértanú a po&cuopévYj p//jx?]p xwv 0-eöv templomát gyújtotta fel Amasiában)3 — mégis az Anahit oltárai előtt a perzsa vallás szent énekeit recitálták, és a kappadókiai királyok oly értelemben tisztelték a neocaesareai Deus Lunust, a Míjv <Dapváxoo-t, mint a z iráni uralkodók általában a xóyrj-jük Istenségét, a qarenó-t. Hogy milyen késői időkre is hatott még ki Kappadókia iránizálása, azt mindennél jobban épp az a körülmény bizonyítja, hogy mindezt Strabon idézésével mutattuk ki, aki viszont a saját korának, a Kr. előtti első századnak a viszonyait írja le. Ennek részben az az oka, hogy Nagy Sándor hódító útjai, melyek különben az egész előázsiai kultúrát alapvetően befolyásolták, ezeket a vidékeket majdnem érintetlenül hagyták. Még Nagy Sándor közvetlen utódainak háborúskodásai közben úgy a Pontos, mint Kappadókia, nyerték vissza függetlenségüket és az utolsó perzsa satrapák leszármazottjai uralkodtak tovább, fenntartva a régi perzsa birodalom hagyományait és saját uralkodásuk legitimitását igazolva azáltal, hogy sajátmagukat a perzsa uralkodócsaládtól származtatták. Továbbra is perzsa neveket viselnek, — Mithradates, Ariarathes, 1 Cf Her I 132; [iá-jog ávrjp uapsaxsibs ércasíSei frsofovírjv. Ezek a theogoniák az Avesta mithikus részei, melyeket később is mindig az áldozás alkalmánál elmondtak. 2 M PG 46, 916A. 3 M PG 46, 744A.
