Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. I
30 IVÁNKA ENDRE Ha viszont ki tudjuk mutatni, hogy a hérezisek nem abból származnak, hogy az egy közös keresztény hagyományt más módon értelmezték ugyan, mint a katolikusok, de ugyanazokból a keresztény alapgondolatokból és motívumokból kiindulva — mert így még a katolikus értelmezéssel egyenjogú és egyértékű értelmezéseknek lennének tekintendők — hanem onnan veszik eredetüket, hogy a keresztény hagyományt egy már meglévő szellemi áramlat, egy előre elfoglalt világnézeti álláspont szerint átértelmezték, akkor a héreziseket már nem a közös keresztény hagyomány önálló formáinak tekinthetjük, hanem a kereszténységen kívül álló szellemi irányoknak a kereszténységbe való behatolását kell hogy bennük lássuk. Hogy a héreziseket a keresztény hagyományból kirekeszt- hessük, ahhoz tehát szükséges, hogy a kereszténységen kívül álló történelmi forrásokra vezethessük vissza őket. És ez logikus is. Mért épp úgy, mint ahogy az isteni igazságnak nem lehet története és ez kortörténelmi adottságokra, előkészítő szellemi áramlatokra, kultúrtör- ténelmi szükségletekre nem vezethető vissza, éppúgy a keresztény hére- zisnek, mint minden emberi teremtménynek, találmánynak és tévedésnek, kell hogy legyen története, kell hogy ez levezethető legyen az akkor élő gondolatvilágból, az akkor uralkodó szellemi és kulturális irányokból. A IV. és V. század héreziseire vonatkozólag az alábbi sorokban kíséreljük meg ezt a történelmi levezetést. Ha ennél a kísérletnél ahhoz az eredményhez jutunk, hogy ennek a korszaknak a legfőbb hérezisei, a nestorianizmus és a monophysitismus, nem nemzeti vagy faji ellentéteknek a kifejezései, olyan értelemben, hogy a nestorianizmusban a szír, a monophysitizmusban az egyiptomi mentalitás találja kifejezését (amint ezt ma sokan hiszik), akkor ennek a megállapításnak is elvi jelentősége van. Mert ha így volna a dolog, akkor az igaz vallás iránti fogékonyság vagy a heretikus tévedés iránti hajlamosság nemzeti adottság volna, az ember hite függne az ember születésétől és származásától. Ha pedig e hérezisek eredete onnan magyarázható meg, hogy a szellemi áramlatok, a befogadott filozófiai szisztémák, melyek a különböző kultúrtartományok műveltségében már a christiánizálás előtt is uralkodtak, szükségszerűen megmásították a kereszténység alapeszméjét és vallási tartalmát azoknál, akik a kereszténység felvételénél nem voltak hajlandók a keresztény igazságért lemondani a megszokott világnézetükről, hanem inkább a keresztény hagyományt abba a világnézetükbe igyekezték beleilleszteni — akkor érthető, hogy minden egyes hérezisnek hogyan lehet történelmi fejlődése, szellemtörténelmi forrása, és hogyan lehet mégis minden egyes hérezis a hitéért és sorsáért felelős embernek szabad állásfoglalása a számára hirdetett keresztény igazsággal szemben.
