Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
308 IBRÁNYI FERENC felolvasták valamennyi uzsorás általános kiközösítését, akár maguk nevében, akár mások neve alatt uzsoráskodtak. Ha pedig valaki köztudomású uzsorás (publicus) volt, vagy az uzsora valakire rábizonyosodott, háromszori eredménytelen figyelmeztetés után névszerint is kiközösítették, és alkalmazták a III. lateráni zsinat által kiszabott büntetéseket (ajándékok elfogadása, temetés).1 Ezt a gyakorlatot több francia provinciális zsinat is magáévá tette, majd ugyanez az eljárás a mainzi zsinaton keresztül (1261-ben)1 2 Németországban, a lambethi zsinaton keresztül pedig( 1330-ban)3 Angliában is meghonosodott. Erről a szokásról tanúskodik a lüttichi zsinat (1287-ben) határozata is.4 A mainzi zsinat már körvonalazza az uzsorás feloldozásának feltételeit is. Nyilvános uzsorást csak akkor lehet feloldozni, ha vagy visszatérítette a kamatot, vagy a visszatérítésre kezeseket állít. Ha pedig valaki a halálos ágyra hagyja a megtérést, szintén csak az előbbi feltételek mellett lehet feloldozni ; ha azonban kezesek nincsenek, akkor meg kell elégedni az illető esküjével is. De a megtérés halogatásának büntetéseképen csak a bűnbánat szentségét és az Oltáriszentséget szabad kiszolgáltatni, az utolsó kenetet nem, továbbá egyházilag eltemetni sem szabad, hacsak az érsek megfelelő okból meg nem engedi. A lambethi zsinat szerint évenként háromszor, négyszer felolvasták az uzsorásokról más bűnösökkel együtt az általános kiközösítést és csak a püspök, vagy helyettese oldozhatta fel őket, kivéve a halál óráját. Az első lyoni egyet, zsinat (1245-ben) arra való tekintettel, hogy sok egyházi intézményt romlásba döntött az elődök által felvett kamat terhe, amelyet sokszor csak újabb kölcsön felvételével tudtak fizetni, üdvös határozatokat hozott. Elrendelte, hogy mindazoknak, akik egyházi javadalmakat kezelnek, az átvételtől számított egy hónapon belül el kell készíteniük a leltárt. Továbbá a jövőben egyházi személyek és intézmények csak szükség esetén és a fellebbvaló engedelmével vehetnek fel lehetőleg kamatmentes kölcsönt,5 de akkor sem a nyilvános pénzpiacon.6 A II. lyoni egyet, zsinat (1247-ben) is foglalkozott a kamattal, éspedig jobban körülírta a lateráni zsinat által kiszabott büntetések alkalmazását, kb. úgy, amint a mainzi provinciális zsinat már bevezette. Hogy az uzsorást el lehessen temetni, ahhoz nem elég, ha az utolsó órájában meghagyja, hogy a kamatot térítsék majd vissza, hanem a kamatot vagy az uzsorás térítette légyen már vissza, vagy biztosítsa 1 Mansi, i. m. XXII, 786, caput I, III. 2 Mansi, i. m. XXIII, 1090; 1098—1099, can. 25, 44. 3 Mansi, i. m. XXV, 896, capit. 10. 4 Mansi, i. m. XXIV, 936. 5 Erkölcsileg nem kifogásolható, ha valaki kamatra vesz fel kölcsönt olyantól, aki általában el van tökélve arra, hogy kamatra pénzt kölcsönözzön. Summa theol. IIa IIae, q. 78, a. 4. 6 Mansi, i. m. XXIII, 622—624, capit. 13.
