Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 309 a visszatérítést azoknak a személyeknek, illetőleg helyettesüknek a jelenlétében, akiknek a visszatérítéssel tartozik, továbbá az egyházi hatóság képviselőjének és hites tanuknak jelenlétében, hogy azoknak, akiket megkárosított, perlési joguk legyen. Ha pedig valaki eltemetne egy uzsorást ezen óvóintézkedések megtartása nélkül, ugyanazon büntetések alá esik, mint a lateráni zsinat alapján maga az uzsorás.1 Az 1287,-i würzburgi nemzeti zsinat pedig kiterjesztette a notorietas fogalmát arra az esetre is, ha csak két, vagy három szavahihető tanú bizonyítja a kamattilalom megszegését. Ha pedig az uzsorást a kellő feltételek nélkül eltemetik, a zsinat kimondja arra a helységre, ahol ez történt, az interdictumot.1 2 Mivel a zsidókat az egyházi törvények nem kötelezték, és mivel az erkölcsi megfontolás megengedte, hogy valaki uzsorástól kamatra kölcsönt vegyen fel, az egyházi kamattilalom megszegésének széles kaput nyitott a zsidók kamatkereskedelme. A világi fejedelmek pedig, akiknek sokszor volt szükségük kölcsönre, a zsidóknak és lombardok- nak (idegenek) szívesen adtak engedélyt kamatüzletre, a legjobb esetben is jóakaratúlag szemet hánytak. Ez az eljárás, amellett hogy kiszorította a keresztény tömegeket a kereskedelemből és elszegényítette őket, szembehelyezkedett az egyházi kamattilalommal is annyiban, amennyiben a kamatszedés természetjogilag tilos. A természetjog kötelezi a zsidókat is, csak az Egyháznak nem volt joghatósága arra, hogy a természet] ogi követelményeket a zsidókkal szemben is érvényesítse. Ezért III. Ince pápa a narbonnei érsekhez írt levelében megparancsolja a világi fejedelmeknek, hogy kényszerítsék a zsidókat arra, hogy a keresztényeknek engedjék el a kamatokat. Amíg a zsidók nem engedelmeskednek, addig kiközösítéssel sújtja azokat a keresztényeket, akik nem szakítanak meg a zsidókkal minden kereskedelmi és társadalmi kapcsolatot.3 Tehát III. Ince pápa azzal akarta kényszeríteni a zsidókat, hogy súlyos egyházi fenyíték terhe alatt megtiltotta a keresztényeknek a zsidókkal való érintkezést. A már említett avignoni zsinat (1209-ben) is kiközösítette azokat a keresztényeket, akik a zsidókkal üzleti összeköttetésbe lépnek és tőlük kamatra pénzt kölcsönvesznek.4 A negyedik lateráni egyet, zsinat azonban III. Ince pápa eredeti intézkedését mérsékelte. A keresztényeket csak abban az esetben tiltja el a zsidókkal való érintkezéstől, ha a zsidók súlyos és mértéktelen kamatot vesznek. A keresztényeket nem sújtja kiközösítéssel, ha mégis érintkeznek a zsidókkal, csak meghagyja az egyházi elöljáróknak, hogy ha kell, egyházi cenzu1 Mansi, i. m. XXIV, 100, constit. 27. 2 Ed. Labbei et Cossartii, XIV, 1088. 3 Decretal. Oregor. IX., lib. v., tit. 19, c. 12. Corpus Juris Can., ed. Lipsiensis2 II, 814—815. 4 Mansi, i. m. XXII, 786, caput. I, IV.
