Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szabó Vendel: Deus-Pater az őskeresztény terminológiában
26 SZABÓ VENDEL «Credo in Deum Patrem omnipotentem... et in Jesum Christum, Filium eius unicum, Dominum nostrum ... et in Spiritum Sanctum ...» A görögnyelvű vagy görög eredetű szövegek hasonlók : «ntaxeóojAsv úq Ivót. öeöv ixaxspa xavxoxpáxopa... xal etç Iva xúpiov ’Irjaoöv Xpiaxóv, xöv ölöv xoO 0eoO xöv povoyevfj... xaî sîç xó Ilveüfia zb á'ycov...» A kifejezések azonossága szembeötlő. Mindkét szöveg a «formula trinitarian-1 tartalmazza. A deus, illetőleg fteóg nem különálló, hanem a pater- Tiaxrjp- szóhoz tartozik : deus-pater. Világosan elárulja ezt a görög szöveg — és néhány latin —-, amelyben ó-eóv előtt alkalmazott Iva nem az Isten egységét akarja jelezni vagy is nem a lényegre vonatkozik, hanem a szent-páli kifejezést alkalmazza : «fjplv etç fl-eôç ó rtaxfjp, íE, o5 xá rcávxa... xaí xópt oç ’Itjooôç Xpiaxôç ...» — I. Cor. 8. 6. —, ami személyi, tehát szentháromságtani kifejezés. Ahol a hitvallási szövegekben az isten-szó előtt ki van téve az egy, ott Krisztus mm jelzője előtt is megvan. Amint az Atyának sajátos jelzője a deus, úgy a Fiúé a dominus. Rá akarunk itt is mutatni arra, hogy a Missale, Breviarium és Rituale szövegében az Apostolicum és Constantinopolitanum nem igazodik ezen hitvallások ősi szövegéhez, mert a Deus után vesszőt tesznek : «Credo in Deum, Patrem ... Credo in unum Deum, Patrem ...» Dogmatikailag természetesen így sincs semmi nehézség, így is helyes értelmet adnak, de nem egyeznek az ősi terminológiával, mert megváltoztatják a szó eredeti suppositio-ját. Hasonlóképen találjuk a magyar fordításban is, amely a jelenlegi latin hivatalos szöveg után igazodik : «Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában...» Az eredeti szöveg szerint így kellene mondani : «Hiszek egy mindenható Atyaistenben ...» Elhibázott dolognak tartjuk azonban, ha ezen ősi hitvallások szövegét helytelen értelmezéssel bekapcsolják a dogmatikai vitákba. Arra a kérdésre, hogy Isten létezése a hit avagy a tudás tárgya-e, illetőleg erről lehet-e egyszerre hitünk és tudásunk, Suarez iskolája igenlően felel és bizonyságul felhozza az Egyház mindenkori hitét kifejező hitvallásszöveget is : «Credo in unum Deum, Patrem...» A bizonyítás az előadottak után erőtlen, legalább is amennyiben a mindenkori hitvallásra történik hivatkozás, mert az idézett szöveg nem a lényegi értelemben vett deus létezését és egységét, hanem személyi értelemben az wnus deus-pater» hittitkot tárja elénk. De helytelen ez a mód is, ahogy a thor- nisták védekeznek a suareziánus bizonyíték ellen, mert ahelyett hogy egyszerűen azt felelnék : nego suppositum, ők is lényegjelzőnek veszik fel a deus-t, amelynek egysége azonban a hitvallásban említett három személyben adatik elénk : deus, i. e. Pater, Filius, Spiritus és ilyen értelemben kétségkívül nem a tudás, hanem a hit tárgyát képezi. Theologiai- lag megállja helyét ez az okoskodás, de nem helytálló szövegkritikailag. Végül még csak egy őskeresztény szöveget akarunk megemlíteni,
