Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Szabó Vendel: Deus-Pater az őskeresztény terminológiában

DEUS-PATER AZ ŐSKERESZTÉNY TERMINOLÓGIÁBAN

27

amely a hitvallások mellett nagy jelentőséggel bírt a régi liturgiában és ami tulajdonképen szintén hitvallás szövegnek tekinthető. Ez a keresztelésnél alkalmazott kérdezés, interrogatio. Ámbár a ránk maradt írott emlékek mai alakjukban a IV. és V. századból származnak, nincs semmi kétség, hogy lényegükben az előző századokban megvoltak már is megőrizték az ősi általános kifejezési módot.

Legrégibb a Surius által közölt Palmatius-féle keresztségi interrogatio:1

Credis ex toto corde in Deum Patrem omnipotentem, factorem viri- bilium et invisibilium?

Respondit Palmatius: Credo.

Et in Jesum Christum, Filium eius?

Et ait: Credo.

Qui natus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine?

Palmatius respondit: Credo.

Et in Spiritum Sanctum; sanctam ecclesiam catholicam, remissionem peccatorum et carnis resurrectionem?

Et clamavit cum lacrimis Palmatius dicens: Credo, Domine.

Azonos kifejezési módot használnak az Acta s. Savini1 2 és a Canones s. Hippolyti3 keresztelési kérdései, amelyek lényegtelen változtatással mindmáig alkalmazást nyernek a Rituale Romanum keresztségi kérdései között is.

A felsorolt szemelvények nyomán megállapíthatjuk, hogy a deus, ■9-só?, kifejezésnek isteni lényeget és isteni személyt jelző kettős sup- positio-ja a keresztény éra mindenkori szókincsei közé tartozott. A szentírási deus-pater helyes értelmezése nem zavarta a szentháromságtani tankifejlés menetét, amelyben a deus inkább lényegjelzői tartalmat kapott. A szövegösszefüggés a hívőnek és a theologusnak egyaránt világosan mutatja, hogy adott esetben milyen értelemben veendő, hogy az isteni egység és a személyi háromság összhangban maradjanak.

Szabó Vendel.

1 Hahn, Bibliothek der Symbole . .. 3. §. 34.

2 Hahn, S. 34.

3 Hahn, S. 35.