Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola

való megszabadítás a mandaizmus előtt ismeretlen fogalom. Szent Jánosnál a xóapo? nem az Ősember, hanem az Istentől elfordult, bűnös világ, és a Megváltó sorsa nem azonos a megváltottakéval. A mandaizmus isteni küldöttei pusztán mythologiai nevek ; e «küldöttek» megtestesüléséről és megváltó haláláról szó sem esik. A negyedik evangélium isteni küldötte azonban az Atyának örök, vele egylényegű Fia, aki történelmi időben valóságos emberré lett és az embereket nem pusztán az igazságra tanította, hanem őket a saját vére, halála árán meg is váltotta és a természetfölötti, kegyelmi életnek részeseivé tette, hogy őket egykor testes- tül-lelkestül az örök dicsőségbe felemelje. A mandeusok Anol-a egyenesen polémia a keresztények Jézusával, de ez az Anos is csak a képzelet szüleménye ; Jézus korának történelmi forrásai (az újszövetség szentiratai, Josephus Flavius, a római történetírók) semmit sem tudnak róla vagy jeruzsálemi szerepléséről. Általában a negyedik evangéliumban teljesen hiányzanak a mandeusok jellegzetes tanai : a szellemeknek az istenségből való közvetlen eredete (emanatiója), az Istennek és a világ teremtőjének megkülönböztetése, a lelkek bukása az anyagi világba. Viszont Szent Jánosnak jellegzetes keresztény tanai : a Szentháromság személyeinek egymáshoz való viszonya, Jézus megtestesülése, megváltó kereszthalála, a természetfölötti újjászületés, a természetfölötti élet, — teljesen hiányzanak a mandaizmusban.

Mint már említettük, Keresztelő Szent János személye kezdetben aligha tartozott a mandaizmus rendszeréhez, mert ez elveti a próféta- ságot és semmiféle prófétát sem akar elismerni. Egyébként is : amit a mandeus iratok Keresztelő Szent Jánosról mondanak, nem a negyedik evangélium tradiciójával függ össze, hanem a szinoptikus evangéliumokéval, nevezetesen a harmadik evangélium elbeszéléseivel. A mandeusok szerint János szülei Zakariás és felesége, Enisbai (!), kik öregkorukban adtak életet gyermeküknek. Az újszülött az Isten akaratából kapta a János nevet. János megkeresztelte Jézust, őt magát pedig egy égi küldött keresztelte meg. János vértanuságáról a mandeusok iratai nem tudnak ; ehelyett az ő mennybemeneteléről beszélnek.

Amit G. P. Wetter, Walter Bauer és főleg Bultmann a negyedik evangélium eredetéről állítanak, nem egyéb tudományos szemfényvesztésnél, bár rendkívül érdekes, hogy a negyedik evangéliumban lefektetett hagyományt még a szinoptikus evangéliumoknál is régebbinek tartják. Semmivel sem lehet bizonyítani, hogy a mandaizmusnak Szíria a hazája, avagy hogy az apostoli korban a mandeus szekta már létezett, illetve olyannyira nagy szerepet játszott Szíriában és Galileában, ahogyan azt Bultmann állítja. Semmivel sem lehet bizonyítani, hogy a mandeus tanok rendszere már Krisztus előtt megvolt ; szent könyveik az iszlám korából valók és Mezopotámiában keletkeztek, tehát már a priori valószínűbb, hogy nem az ő tanításuk volt hatással a kereszténységre, hanem megfordítva. Az az állítás, hogy Jézus a naszoreusok szektájához tartóSZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA ÉS A FORMATÖRTÉNETI ISKOLA 199