Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola
200 PATAKY ARNOLD zott és hogy az ő személye csak bizonyos idő múlva szorította vissza Keresztelő János személyét, teljesen önkényes és légből kapott állítás. — Ne felejtsük el, hogy a mandeus szektának Krisztus korában még a létezése is bizonytalan ; irodalmi emlékei ebből a korból egyáltalán nem maradtak reánk.1 Az apostoli korban fellépett eretnekségekről csak annyit tudunk, amennyit az újszövetség szentkönyvei és az I. századról szóló keresztény írók mondanak. De bármennyire merész és tarthatatlan is Bultmann felfogása a negyedik evangéliumról, nem egy tekintetben mégis igen tanulságos fordulatot jelent. A régebbi rationalismusnak, sőt mégLoisynak is az állításaival szemben Bultmann elismeri a negyedik evangéliumban foglalt hagyománynak régiségét és galileai eredetét ; elismeri, hogy a János nevét viselő újszövetségi iratok egy és ugyanattól a szerzőtől származnak (bár nem gondol arra, hogy ez iratoknak irodalmi hitelességét és történelmi tekintélyét is elfogadja) ; elismeri végül, hogy már Krisztus korában Szíriában és Kisázsiában léteztek bizonyos gnosztikus szekták. Ezzel maga a mai legradikálisabb kritika megdönti a legfőbb ellenvetést, melyet a régebbi kritikusok Kol. és a pásztorlevelek ellen felhozni szoktak. Bultmann feltételezi, hogy a mandeus gnosztikusok szektája még régebbi korba nyúlhatik vissza, mint amelyben Szent Pál levelei napvilágot láttak ... Végül még abból a szempontból rendkívül tanulságos a formatörténeti iskola, hogy elismeri, hogy az első keresztény kommunitások fellépése megelőzte az újszövetségi szentiratokat, és hogy az őskeresztény egyházközségek Jézust már isteni tisztelettel illették, mielőtt még az újszövetség szentkönyveit olvashatták volna. Apostoli katechézisről Bultmann természetesen nem beszél, de ha ez irányzatnak a túlzásaitól eltekintünk, a formatörténeti iskolának már csak egy lépést kell tennie annak a ténynek az elismeréséig, hogy az őskereszténység hitének, Jézus istensége megvallásának első és legősibb forrása : a szóbeli apostoli tanítás, a hagyomány. Pataky Arnold. 1 Lohmeyer az Apokalypsishoz írt magyarázatában (Die Offenbarung des Joannes. Tübingen, 1926.) azt állítja, hogy valamilyen nem hivatalos zsidó gnózis már a babiloni fogság korába nyúlik vissza és útját készítette annak, hogy a kereszténység a görög meg a keleti gnózissal összeolvadjon. Ez a nem hivatalos zsidó gnózis János Apokalypsisában jutott teljes kifejlődésre. Lohmeyer szerint Jánosnál majdnem ugyanazt a vallási légkört találjuk, mint a mandeusoknál és a manicheusoknál.—Jól mondja Alio (Aspects nouveaux du problème Johannique. Revue Bibi. 1928. 217. L): az ember szinte azt hiszi, hogy álmodik, amikor ezeket a szavakat olvassa, mert éppen a mandeus és a manicheus gnózisnak főgondolata : az, hogy a lélek a testben mint börtönében van egy gyászos bukás következtében, teljesen hiányzik az Apokalypsis- ban, a negyedik evangéliumban és általában mind az ó-, mind az újszövetség szentirataiban. Arról ne is beszéljünk, hogy annak a bizonyos «nem hivatalos zsidó gnózisának a történelmi forrásokban semmi nyoma sincsen.
