Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola
194 PATAKY ARNOLD A régibb kritikai iskola Szent Pálnak említett leveleit többnyire azzal az érveléssel utalta a Kr. u. II. századba, hogy az ott említett gnosztikus eszmék az I. században még ismeretlenek voltak. Ki hitte volna még hűsz-harminc esztendővel ezelőtt, hogy éppen a mi korunknak legújabb rationalista irányzata, a formatörténeti iskola lesz az, amely homlokegyenest szembeszáll a régibb rationalismusnak ezzel az állításával, és nemcsak elismeri a gnózis előfutárjait Szent Pál korában, hanem a gnózis gyökereit már jóval Szent Pál működése elé helyezi?... És még inkább : ki hitte volna valaha is, hogy a formatörténeti iskolának ez a legradikálisabb irányzata éppen a negyedik evangéliumot fogja a galileai keresztény hagyomány legrégibb tanújának mondani, melynek anyaga megelőzi a szinoptikus evangéliumokat és Szent Pálnak a leveleit? ... Tudvalevő dolog, hogy Ed. Evanson óta, tehát a XVIII. század vége óta a rationalismus a negyedik evangéliumot nem tekinti Szent János apostol hiteles iratának és annak történeti értékét tagadja. A XIX. század magyarázóinak véleményeit mellőzve csak Loisy Alfré- dot említjük, ki szerint a negyedik evangélium nem a názáreti Jézusnak történetét, hanem az első század végén élő kereszténységnek a lelki világát írja le. Jézus tettei, csodái, melyeket a IV. evangélium előad, puszta szimbólumok, beszédei pedig az evangélista elmélkedései az üdvösség misztériumáról. A rationalista magyarázók véleményei nagyban eltérnek ugyan egymástól, ha a IV. evangélium egységéről, szerzőjéről és koráról beszélnek, de abban egyetértenek, hogy szerzője nem Szent János apostol, Zebedeus fia, megiratásának kora legtöbbjük szerint a II. keresztény századba esik, eszmevilága pedig az alexandriai bölcselet területén mozog. A nagy fordulat G. W. Wetter, Walter Bauer és főleg Rudolf Bult- mann nevéhez, tehát mint mondottuk, a formatörténeti vagy hagyománytörténeti iskola legszélsőségesebb irányához fűződik. A formatörténeti iskolának megalapítója Hermann Gunkel, aki a Genesishez írt kommentárjában (Tübingen, 1901 ; 3. és 4. kiadás 1917.) különböző népies, nem irodalmi műfajokról beszél, melyek megelőzték az irodalmi műfajokat. Véleménye szerint a Genesis elbeszélései a «közösség» életében gyökereznek ; ezt a gondolatát így fejezte ki : «Sitz im Leben». Ezt a szót követői azután jelszavukká tették. A formatörténeti iskolának az újszövetségi kritika terén legnevezetesebb képviselői W. Bousset, W. Heitmüller, R. Bultmann, Kundsin, Otto Rudolf, Johannes Weiss, C. A. Bernoulli, M. Dibelius, G. Bertram, Cullmann, K. L. Schmidt, M. Albertz. Ezek közül Albertz a legmérsékeltebb irányzatot képviseli, míg Bultmann, Dibelius és Bertram a legszélsőségesebb iránynak a képviselői. A formatörténeti iskola állításainak lényege a következő. Jézus történetéből ez az irányzat csak annyit fogad el, amennyit a legradi
