Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola

SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA ÉS A FORMATÖRTÉNETI ISKOLA 195

kálisabb kritika még meghagyott az evangéliumokból, tehát azt, hogy Jézus valóban élt és Pontius Pilátus alatt kereszthalált szenvedett. Azt azonban elismeri a formatörténeti iskola, hogy Jézust már az őskereszténység isteni tisztelettel illette. Az evangéliumok megírását megelőzte a keresztény kommunitásokban az íratlan hagyománynak és rövid írásbeli feljegyzéseknek a kora. Ezekben az írásbeli feljegyzésekben összegyűjtötték Jézusnak állítólagos apophthegmáit (mondásait), jövendöléseit, csodáit és egyéb tetteit, melyek mindmegannyian csak magyarázatai voltak a keresztény istentisztelet egyes cselekményeinek és egymással szoros kapcsolatban voltak. Ezekből a gyűjteményekből alakultak ki a kánoni evangéliumok. Jézus magát sem Messiásnak, sem az Isten Fiának nem tartotta. Messiássá őt a palesztinai zsidókeresztény kommunitás tette meg, mely a messiási eszmét az ószövetségi jövendölésekből és a rabbinizmusból ismerte ; Isten Fiának pedig megtették a pogány-keresztény kommunitások, melyek az istenfiúság gondolatát a pogány mysteriumvallásokból merítették. A zsidó-keresztény kommunitások Jézus életéhez az erkölcsi tanításokat és az eschatolo- gikus elemeket szolgáltatták, míg a pogány-keresztény kommunitások Jézus élettörténetéhez a csodákat költötték meg. A kettős hagyományt Márk evangéliuma egyesítette. Márk evangéliuma és a Logia-gyüjte- mény (Jézus beszédeinek a gyűjteménye) lett a forrása a többi szinoptikus evangéliumnak. Igazi történeti értéke egyiknek sincsen.

G. P. Wetter1 és Walter Bauer1 2 szerint a negyedik evangélium a szíriai keresztények hitét tükrözi vissza. Szerintük Szíria vidékein a nép képzeletében nagy volt a száma az «Isten-fiaknak» (?), akik közül Keresztelő János részesült a legnagyobb tiszteletben. A negyedik evangélium ellenhatás akar lenni a Keresztelőnek adott tisztelet ellen : szerzője azt akarja kimutatni, hogy Jézus nagyobb volt Keresztelő Jánosnál.

Legvilágosabban R. Bultmann fejtette ki a formatörténeti iskolának a negyedik evangéliumra vonatkozó véleményeit,3 miért is a továbbiakban csak ővele foglalkozunk. Bultmann Reitzenstein Richárdnak a tanítványa és mesterével együtt sok tekintetben a paniranizmus híve.

Bultmann szerint Jézus a naszoreusok szektájából való galileai próféta volt, kinek tanítása mindössze arra terjedt, hogy eljő az Isten országa, és ennek eljövetelére bűnbánattal kell előkészülni. A kereszténység kialakulásához az anyagot elsőknek a galileai keresztelő és apoka- lyptikus szekták szolgáltatták, melyek Jézus személye körül amolyan

1 Der Sohn Gottes. Göttingen, 1916.

2 Das Johannesevangelium. 2. Auflage. Tübingen, 1925.

3 Die Geschichte der synoptischen Tradition. Göttingen, 1921. Die Erforschung der synoptischen Evangelien. 1925. Die Bedeutung der neuentschlossenen mandäischen und manichäischen Quellen für das Verständnis des Johannesevangeliums. Zeitschrift für die neutest. Wissenschaft. 1925. 100—146. 1.

13