Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Pataky Arnold: Szent János evangéliuma és a formatörténeti iskola
SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA ÉS A FORMATÖRTÉNETI ISKOLA. I. Szent Pál Kolosszé híveihez írt levelében lelkesült szavakkal magasztalja Jézus végtelen méltóságát, mellyel messze felülmúl minden teremtményt az égben és a földön. Jézus az Istennek szeretett fia, akinek vére megváltott minket bűneinktől (1, 14.) ; ő a láthatatlan Istennek képmása, az elsőszülött minden teremtmény előtt (1, 15.). Általa jött létre minden látható és láthatatlan dolog, amely az égben és a földön létezik, az összes angyali karok is (1, 16.), amelyek előtt ő már létezett (1, 17.). Ő a feje az Egyháznak, ő az elsőszülött a halottak közül (1, 18.), akiben az istenségnek teljessége lakozik (1, 19; 2, 9.); az ő vére, melyet a keresztfán kiontott, engesztelési szerzett minden teremtménynek (1, 20.). — Hogy milyen cél vezette az apostolt, amikor Jézus Krisztusnak végtelen felségét olvasóinak szeme elé állította, 2, 8. 16—19- ből tudjuk meg : Kolosszé hívei között valamilyen téves bölcselkedés kezdett elterjedni, bizonyos «emberi hagyomány» (2, 8.), melyet Szent Pál «angyalok tiszteleté»-nek (2, 18.) nevez. Az apostol nem jellemzi bővebben ezt a téves tanítást, de 2, 16—19-ből világosan kitűnik, hogy ez a téves tanítás Jézust az angyalok közé sorozta és emellett egyes étel-ital-törvényeket és zsidó ünnepeket is kötelezőknek tartott. A pásztorlevelekben Szent Pál többször beszél végnélküli nemzetségtáblákról (Tim. I. 1., 4; Tit. 3, 9.), szőrszálhasogatásról (Tim. I. 6, 4; V. ö. II. 3, 1—9.), túlzó aszketikus irányú eretnekségekről (Tim. I. 4, 1—3.), zsidó mesékről (Tit. 1, 14.), melyektől óva inti két kedves tanítványát és általuk Efezus meg Kréta keresztényeit. A katolikus és a konzervatív protestáns magyarázók e tévtanok hirdetőiben a gnosztikus eretnekségek előfutárait látják, mely herezisek virágkorukat a második században élték, de gyökereik visszanyúlnak már az első keresztény évszázadba, sőt talán még régibb időbe is. Már Philo bölcseletében nagy szerepe van az Istenre és a túlvilágra vonatkozó spekulációknak. Az esszénusok szektája világosan mutatja, hogy egy Jeruzsálemtől távol, de Palesztinában élő szekta mennyi idegen elemet vehetett át magába. Az első keresztény század végén Efezusban fellépő Cerintus eretneksége már legalább egy-két évtizedes gnosztikus eszmevilágot tételez fel Kisázsiában. Theologia. 13
