Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
172 TÓTH TIHAMÉR 1935. Paderborn. 158 1.) éppen azt akarja megtanítani, ami minden szónoknak kötelessége és vágya : hogyan lehet behatolni az emberi akarat védett várába. A gyakorlati tanácsokkal és lélektani útmutatásokkal teli könyv nem új homiletika ugyan, de értékes anyag egy sokban elváltozott elméleti megállapításokat és követelményeket feldolgozó — sajnos, még csak megírásra váró — új homiletikai kézikönyv számára. Amit a szerző a könyv hét fejezetében a hallgatókról, a szónokról, a szentbeszéd stílusáról, a lélektan érvényesítéséről, a Szentírás felhasználásáról, az érdeklődés fölkeltéséről stb. elmond, és ahogyan elmondja, mindaz a lélektan alapos ismeretéről és a kor szükségleteinek megértéséró'l tesz tanúságot. Dr. P. E. Friedrich cisztercita értékes prédikációs florilegiumot adott a hitszónok kezébe Clairvauxi Szent Bernât műveiből. Címe : «Die Schriften des honigflieBenden Lehrers Bernhard von Clairvaux». (Nach der Übertragung von Dr. M. Agnes Wolters O. S. Cist., herausgegeben von der Abtei Mehrerau. 1. und 2. Band: Ansprachen auf die kirchlichen Zeiten. 235 1. és 328 1. G. Fischer, Wittlich bei Trier.) Hogy Szent Bernât korának legnagyobb szónoka lehessen, ahhoz nagy theologusnak is kellett lennie; és ami kincset az ő beszédei az időtálló theologiából és helyes mérsékletet tartó misztikából magukba zárnak, mindazt igyekszik itt a kiadó a késő századok olvasói számára föltárni. A Szentírás csodálatos ismerete és fölhasználása, mély lélekismeretés valami egészen sajátságos kegyeletes gondolkodás ömlik szét a beszédeken. Elég legyen példa gyanánt a 90. zsoltárról tartott «Qui habitat» homiliára utalnunk, mint az ágostoni mélység és bernáti tűz nagyszerű szintézisére. Napjaink «liturgikus mozgalma» előtérbe állította a liturgikus szentbeszédeket is. Hiszen elsősorban ezekkel érhetjük el, hogy híveink mélyebben megértsék, jobban megszeressék a liturgiát és elevenebben kapcsolódjanak hozzá. Nem lesz tehát különös, ha ebben a homiletikai szakszemiében ebből a szempontból is fölhívjuk a figyelmet az újabb liturgikus irodalom kitűnő «standard work»-jára, a milánói bíbornok-érseknek, Schuster lldefons-nak nagy művére, a «Liber Sacramentorum»-ra.(10 kötetben ára 51 Mk., 4 kötetben — teljes szöveggel — 35 Mk. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg.) A sikerült német fordítást Bauersfeld Richard, ettali bencés végezte. A szerző kitűnő ismerője és magyarázója a liturgiának, könyve pedig nagystílű szintézise a theologiai tudásnak, aszketikának, imádságos lelkületnek és történeti kutatásnak. Olvasása nyomán nemcsak liturgikus ismereteket nyerünk, hanem lelki erőt, örömet s vigasztalást is. Tehát jóval többet nyújt, mint amit a könyv alcíme : «Geschichtliche und liturgische Studien über das römische Meßbuch» ígér. Amint a szerző hirdeti, «a római misekönyv az egyházi irodalom legfönségesebb és legjelentékenyebb terméke, az Egyház életének leghívebb tükre, a szent dal, amelynek létrejöttén ég és föld működtek össze». Ezért nem kezeli anyagát csak tudományos kritikával és hűvös szárazsággal, hanem mély kegyelettel és megilletődöttséggel is. Ez a szent kegyelet fogja meg az olvasót, akár a miseszövegek magyarázatát, akár az archoelogiai vagy liturgiatörténeti kérdéseket tárgyaló fejezeteket kíséri figyelemmel.
