Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
HOMILETIKA 173 Külön is említést érdemelnek a régi liturgiákból kiemelt, az őskeresz- ténység tüzében izzó gyönyörű imádságok, amiket egyes kötetek végén közöl a szerző. Ha nem akarjuk, hogy a szép gyümölcsökkel bíztató liturgikus mozgalom csak korán hervadó virágokat hajtson, gyökereit mélyre kell bocsátanunk, a szilárd történeti kutatással párosult kegyeletnek és megbecsülésnek olyan mélységeibe, minőket Schuster nagy műve tár fel az olvasó előtt ; liturgikus beszédeink színt, életet, történelmi hátteret nyernek általa. Talán nem is kell külön megemlítenem, hogy a könyv hasznos lelkiolvasmánynak is alkalmas, mert kitűnően ismerteti meg a pappal a Missale misztikus és művészi szépségeit. Az elméleti és gyakorlati homiletikának egyik érdemes, osztrák munkása, dr. Fr. Stingeder, nyug. székesegyházi hitszónok, igazi hangyaszorgalomról tanúskodó vázlatgyüjteményt adott közre a közelmúltban. Ez az új könyve «Wegweiser durch die Predigtschatzkammern alter Meister» (628 1. Styria. Graz, 1935), az igehirdetés régi klasszikusainak 2024 beszédéből közli a témaválasztást és a beszédfelosztást. Regensburgi Berchtold, Bossuet, Bourdaloue, Colmar, Eberhard, Ehrler, Förster, Gretsch, Hunolt, Massillon, Segneri, Stiegele és Veith beszédeinek témaválasztásából és beosztásából éppen azt tanulja meg a mai kor homiletája is, hogyan tudtak ezek a régi szónokok a maguk korának emberére hatni. A mi igehirdetésünk nem azzal válik korszerűvé, hogy megtagadjuk a múltnak nagy értékeit, hanem hogy a múlt mestereinek tanulmányozása utat mutat nekünk a mai hallgatóság igényeinek korszerű szolgálatára. A könyvhöz csatolt ötféle tárgymutató nagyban emeli a gyűjtemény értékét. II. II. Példatárak. A francia klasszikus szónokok hatása alatt egy ideig meg nem érdemelt mellőzésben volt részük a példáknak és történeteknek ; egyes szónokok valósággal féltek attól, hogy beszédeik «magas szárnyalását», «le ne alacsonyítsák» az életből vett történetek felhasználásával. Szerencsére ma már nem a «magas szárnyalás» a szentbeszéd értékének fokmérője, hanem a hallgatók lelkében a beszéd nyomán keletkezett vallásos elhatározások. És ebben a példák is kitűnő segédeszköznek bizonyulnak. De csak a jó példák ! És épp ilyeneket nem könnyű találni ! Jó példákat szolgáltathat a szentek és nagy emberek életéből Hüm- meler H. kétkötetes új műve: «Helden und Heilige» (I. k. 351 1. 1933., II. k. 300 1. 1934. Verlag der Buchgemeinde, Bonn), mely egyben annak is tanúsága, hogy amióta Krisztus Urunk bemutatta megváltói áldozatát, azóta az áldozat építő szelleme állandóan él az ő Egyházában is. Ez a könyv átlag 2—2 oldalon ismerteti az év valamennyi napjáról a megfelelő szent életének legjellegzetesebb vonását. A jellemképeknek szinte kimeríthetetlen változatossága tódul az olvasó elé : az egyik egyszerű fametszetnek tűnik fel, a másik élénk színű akvarelnek, hangulatos pasztelnek vagy olajképnek. Nemcsak szentek
