Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
HOMILETIKA 171 nem mondható rendszeresen fölépített homiletikának, hanem inkább «homi- letikai szellemtörténetnek», olvasása inkább az elméleti anyaggal már tisztában levő', gyakorlottabb hitszónok számára jár haszonnal. Harmadik, átdolgozott kiadásban adja közre pasztorális tankönyvét Fr. Schubert. Ennek első' kötete a «Grundzüge der Homiletik» (XII + 97 1. Graz und Leipzig, 1934. Ulrich Moser). A rövidség miatt sem szenved benne az anyag teljessége, irodalmi utalásai is kielégító'ek. Kettó's szempont vezeti a tárgyalásban : «Materiale Homiletik» (a szentbeszéd anyaga, forrásai, segédeszközei, tárgyválasztás) és a «Formale Homiletik» (az anyag feldolgozása, vázlat, eló'adás). A münsteri neves hitszónok-professzor, Adolf Donders gyors egymásutánban két érdekes homiletikai portréval lepte meg az irodalmat. Az egyik az 1926-ban meghalt nagy német homiletáról, Keppler, rottenburgi püspökről készített impozáns hitszónoki biográfia ; a másik Lacordaire sikerült méltatása abból az alkalomból, hogy a nagy francia szónok száz évvel ezelőtt (1835-ben) kezdte meg konferencia-beszédeit. Mindkét monográfia telve van hasznos útmutatásokkal a mai hitszónok számára is. Az első : «Paul Wilhelm v. Keppler, Bischof von Rottenburg—ein Künder katholischen Glaubens» (XII + 2381. Freiburg i. Br., 1935. Herder. Ára fűzve : 5.50 Mk., kötve : 7 Mk.). A szerző a nagy püspöknek, a legújabb kor egyik legkiválóbb igehirdetőjének életrajzával nevelni akar, ezért teletűzdelte könyvét a Keppler emelkedett szelleméből fakadt aforizmákkal, jegyzetekkel, levéltöredékekkel is. Ezzel elérte, hogy amint lapról-lapra előrehaladunk a könyvben, úgy érik, fejlődik, bontakozik ki előttünk lépésről-lépésre a katolikus hit e nagy hirdetőjének imponáló egyénisége, aki elméleti cikkeivel és szentbeszédeivel egyaránt elsőrendű szolgálatot tett az igehirdetésnek. Donders másik művét a párizsi Notre-Dame felejthetetlen szónokának, Lacordairenek szentelte : Leuchtfeuer P. Lacordaires 0. P. (1935. Albertus Magnus Verlag, Vechta i. O. 205 1.) Érdekes dolog : a történelem igazán nagy szónokai mind, kivétel nélkül, nagy jellemek is voltak ! Lacordaire sem kivétel ebben : lényének nemessége, lovagias felfogásának bája, kemény lelki vívódások árán szerzett rendíthetetlen hite alkotják szellemi portréjának legkiemelkedőbb vonásait. Az erényt csak az hirdetheti eredménnyel, aki maga is imponáló jellem. A százéves jubileum alkalmából Donders könyve jogosan újítja fel húsz fejezetben Lacordaire gondolatainak gyöngyszemeit, mert ezek az élet legváltozatosabb eseményeihez fűzött megállapításai valóban időfelettieknek bizonyultak. Nagy vigasztaló erő árad a könyvből ; hiszen Lacordaire éppen oly korban emelte magasra a keresztet, amikor ehhez a gesztushoz hősies bátorság volt szükséges és éppen abban a Franciaországban, amely látszólag menthetetlenül zuhant a szabadgondolkodás karjaiba. Lacordairenak nem a polémia az erőssége, hanem a keresztény hit igazságainak pozitív bemutatása. Hőse volt a hitnek, nem fanatikusa. Rajta vették észre a gyönyörű jellemvonást : «Kemény volt, mint a gyémánt és gyöngéd, mint egy anya». G. Koepgen könyve : «Macht über die Hörer» (Ferdinand Schöningh,
