Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere
AZ INVESZTITÚRA KÜZDELEM HÁTTERE 153 A hűbérség jogi helyzete. A germán jogi génius magánjogi. Mikor az ókori római birodalmat az itt elhelyezkedő germán törzsek váltják fel, megváltozik egyszerre Európa képe. Az egységesen vezetett, organizált Rómát a törzsekre, csoportokra oszló germán néptestek laza szervezete váltja fel. Nemzeti összetartozásuk tudata éppen magánjogias gondolkozásuknál fogva annyira homályos volt előttünk, hogy egymás ellen a legvéresebb háborúkat viselték és még a hunok elleni nagy küzdelemben is megoszlottak. Gót, frank, szász, allemann stb. törzsek között volt csak némi összetartozás, de ez sem volt tudatos és intézményekben élő. Mikor a római birodalom nagy öröksége : a római jog előttük lassan ismertté $ált, egymásután tértek rá a római jogi elvek átvételére és ekkor keletkeztek azok a barbár törvénykönyvek, melyeket Lex Romana Visigothorum, lex Romana Ostrogothorum, Burgundiorum néven ismerünk. Hadi erejét le tudták törni a régi elkorcsosult Rómának, de kultúrája előtt csodálattal és hódolattal álltak meg, igyekeztek utánozni, átvenni, magukévá tenni. Magánjogias gondolkozásukon azonban ez úgyszólván semmit sem változtatott. És pedig főként azért nem, mert a régi Róma közjogi tagoltságát és alkotmányos intézményeit nem értették meg, de a római jog erejét és lényegét tevő magánjogot a maga egészében recipiálták. Így a germán államokban recipiált római magánjog lett éppen a pan- dektajog, mely egészen 1900-ig, az új német polgári törvénykönyv életbelépéséig érvényben is volt. A germán nemzetek jogi érzéke, gondolkozása tehát nemcsak hogy megmaradt magánjogi jellegűnek, de a római jog történelmi befolyása után csak mégjobban megerősödött, elmélyült az intézményeikben mindenütt nyomokat hagyott. Ebben a magánjogias germán eszmekörben lépett történelmi útjára az invesztitúra is, mint a germán jogi felfogás speciális intézménye. A hűbériség tulajdonképen a magántulajdonnal kapcsolatos jogi berendezkedés. Nagy áldás volt a népvándorlás örökké nyugtalan, nomád népei között, mert a letelepülő szállásbirtokosok jogállását földbirtokuk állásával arányba hozta és így megállította az örökös vándorlást. Az eredeti foglaló ős az igazi tulajdonosa a földnek, birtoka allodium (alt és od), eredeti szállásbirtok, a tulajdonos neve hűbérúr. Akik később ezeken a szállásbirtokokon letelepültek, már csak vazallusok, hűbéresek, akik a birtok használatáért nem bért fizetnek, hanem különböző szolgáltatásokkal tartoznak a hűbérúrnak. A hűbéres nem deterio- rálhat, el nem adhatja, át nem örökítheti a neki jutott birtokot, meg van kötve a föld, de meg van kötve az azt művelő kéz is. Két római jogi intézményre lehetne visszavezetni ezt a felfogást :
