Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere

154 GÁLOS LÁSZLÓ az egyik dolog a római jogban a cliens és a patrónus viszonya, a másik pedig az accessió. A római jogban a kliensek osztálya a felszabadított rabszolgákból, a családnál lazább, de azért családi kapcsolatban álló embercsoportokból alakult. A patrónus képviselte őket kifelé az állam és sokszor harmadik személyek irányában, viszont a cliens vagyonáv al és vérével is szolgálta patrónusát. A másik elv a római dologi jogból származik : ez az accessio elve. Aki ugyanis másnak a földjén valamit épít vagy alkot, az a telektulajdo­nosé lesz az accessorium sequitur principale elv értelmében. Mármost a germán világban is ügy gondolták, hogy a telek, a tulajdon a principale, az ezen lakó jobbágy, vagy vazallus pedig járulék, accessorium, tehát a fölötte érvényesülő rendelkezés joga ugyanazt illeti, akit a földnek tulaj­dona, tehát a gazdát. Éppen csak a hűség fogalma volt új, mely a régi római jognak merev, szolgaságra vagy kemény függő viszonyra mutató rendszerét fölváltotta. Ezért azután a hűbéri felfogásban a tulajdonjog összevegyül a felségjoggal és emiatt egészen sajátságos államalakulást produkál. Nevezetesen minden földesúr jogi helyzetét az határozza meg, hogy mekkora a birtoka. Mindegyik a maga területén nemcsak tulajdo­nosi, hanem felségi jogokat is gyakorol : pénzt veret, katonát tart, magánháborút visel, vámot szed, ítélkezik. Mindaz tehát, amit a mai társadalomban állami, közjogi felségjognak mondunk, akkor egyének jogállásának integráns tartozéka volt. így történhetett, hogy a frank birodalomban a Karoling-dinasztia bukásakor 150 féle pénz volt for­galomban, ami a kereskedelmi életet úgyszólván teljesen megbénította és a cserekereskedés korát hozta vissza. E társadalmi berendezkedés egészen természetesen nagyon legyen­gítette a királyi hatalmat és megerősítette a nagybirtokos osztályt, a hatalmas hübérurakat, akik kiskirályok módjára zsarnokoskodtak a maguk területén. A király csak annyiban állott felettük, hogy neki esetleg nagyobb birtoka, több vazallusa volt és így amíg lehetett, meg­tartotta szuverénitását felettük. De éppen a gyenge uralkodók alatt egyre fogyott a királyi birtokok állománya, mert ezek gyengeségükön úgy akartak segíteni, hogy adománybirtokokkal köteleztek maguk iránti hűségre egyes családokat és így elparcellázták tulajdonukat, kisebbítették saját hatalmi állásukat. A hűbéri állam tehát úgy áll előttünk, mint laza magánjogi viszo­nyoknak beláthatatlan szövevénye, amelyből hiányzik a központosító erő : az erős királyi hatalom. Ez természetes is, mert a királyi hatalom a közjogi gondolat exponense, ez pedig egy olyan társadalomban, mely­nek alapgondolata magánjogias, nem is talál megfelelő talajra, hogy ott kifejlődhessék. De éppen ezek miatt az okok miatt az Egyház helyzete is rendkívül súlyossá lett a hűbéri társadalomban.

Next

/
Thumbnails
Contents