Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Gálos László: Az invesztitúra küzdelem háttere

152 GÁLOS LÁSZLÓ A 11. Kelemen óta egymásután fellépő reformpápák pedig fokozatosan segítették elő az invesztitúra-harcot, míg II. Miklós meg tudta alkotni a lateráni dekrétumot 1058-ben, mikor is felhasználva a római pártok gyengeségét és a császár kiskorúságát, a pápaválasztás jogát lényegileg a kardinális kollégium kezébe tette le. Egyúttal, hogy ennek a dekrétum­nak valami kikényszerítő erőt is biztosítson, hűbéri viszonyba lépett előrelátható támadások elhárítására a Dél-Itáliában megtelepülő nor­mannokkal, akik a pápaság fegyveres védelmét és évi hűbéradó fizetését vállalták. (Melfii egyezmény: 1059.) Ezek után az előzmények után lépett föl VII. Szent Gergely pápa, egykori nevén Hildebrand, acluny-i monostor egykori szerzetese: 1073— 1085. Imponáló eréllyel fogott munkába. 1074-ben eltiltotta a simóniát és a clerogamiát, 1075-ben pedig az invesztitúra gyakorlását. IV. Hen­rik király (1065—1106.) az 1076-iki wormsi zsinattal felelt, melyben szolgalelkű püspökeivel letettnek nyilvánította a pápát. Erre a pápa kiközösítéssel válaszolt és Henrik alattvalóit felmentette a hűségeskü alól. E rettenetes fegyver használatát általános megrendülés követte : a német rendek egy évre felfüggesztették Henriket és a következő év : 1077 febr. 2-ig Speyerben internálták azzal, hogy a kitűzött napon összehívandó augsburgi gyűlésen tisztázza magát. Henrik el akarta kerülni a rendek előtti megaláztatást és 1077 januárjában Rómába indult, hogy feloldoztassa magát. Ekkor történt a canossai kibékülés. Hazamenet azonban a lombard városok gúnyolódása megváltoztatta hangulatát és sem maga nem ment el Augsburgba, sem a pápát nem engedte odamenni. Erre a német rendek Henriket letették és helyébe Szent László magyar király sógorát : Rudolf sváb herceget tették meg királynak. A polgárháborúban azonban Henrik győzött, Rudolf elesett és négy egymásután következő itáliai hadjáratban elfoglalta az Angyal­vár kivételével egész Rómát, a ravennai érseket mint ellenpápát 111. Kele­men néven intronizálta, ez viszont őt és nejét megkoronázta. Az Angyal­várba szorult VII. Gergelyt a hű normannok mentették fel, de az agg pápa a kiállt szenvedések következtében Salernóban meghalt (1085). A harc tovább folytatódott III. Viktor, II. Orbán, II. Paszkális pápák alatt is. Henriket fia : V. Henrik váltotta fel időközben, aki II. Paszkálisszal először a sutrii egyezményt kötötte meg 1111-ben, majd II. Kallisztusszal 1122-ben a wormsi konkordátumot, melyben ünnepélyesen lemondott az invesztitúráról és szabad kánoni választást engedett. A hűbéri viszony világi téren maradt meg egyedül, minek jeléül a már kánonilag megválasztottnak a választás, illetőleg felszente­lés után jogarral nyújtották át a regáliákat képező javakat és jogokat. A hosszú harc tehát az Egyház győzelmével végződött. A konkor­dátumot mind a két fél kihirdette : Privilegium Callixti ppae és Prae­ceptum Henrici Imperatoris címmel. A becikkelyezést az 1123-iki I. late­ráni IX. egyetemes zsinat végezte.

Next

/
Thumbnails
Contents