Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
136 IVÁNKA ENDRE görög filozófiát a saját fegyvereivel legyőzze (Bardenhewer IV. 283). Az a «görög bölcsészet» pedig, mellyel szemben fellép, a neoplatonizmus és igy a saját filozófiája is semmi más, mint egy keresztény neoplatonizmus ; különösen Proklos hatásai mutathatók ki nála (Bardenhewer IV. 293). Ebből az tűnik ki, hogy a neoplatonizmus közben a görög filozófia lett, Alexandriából Athénbe és Athénből az egész akkori kultúr- világba terjeszkedett, amint ezt Szent Ágoston példája is mutatja. Amíg a görög és a szír nestorianizmus Aristoteles filozófiáját követte, addig a szír monophysitizmus, kezdettől fogva, ezt a platoni- záló filozófiát tette alapjává ; először egy monophysita, antiochiai Severus (512—518) említi az areopagita nevét és tanítására mint a monophysitizmus mellett szóló bizonyítékra hivatkozik. Még 536 előtt fordítja le szír nyelvre a műveit egy szír monophysita, resainai Sergius. A neoplatonizmus továbbra is a szír monophysitizmus filozófiája maradt. g) Befejezés. Azt mondtuk fentebb, hogy a neoplatonizmus ebben a korban már a görög filozófia volt. Ha tényleg áll fenn belső kapcsolat a mono- phisitizmus és a neoplatonizmus között, amint állítjuk, akkor ebben a korszakban a monophysitizmusnak nemcsak Alexandriában, hanem az egész görög kultúrvilágban vonzóan kellett hatnia a filozófiailag képzett emberekre, a görög kulturális élet hordozóira. És tényleg azt is tapasztaljuk, hogy a monophysitizmus története korántsem fejeződik be a chalkedoni zsinattal. Századokig tartó harcban sikerült csak érvényesülnie a hagyományos katolikus christológiának a monophysitizmussal és a monophysitizmus enyhített formájával, a monotheletizmussal szemben. A monophysitizmus és a monotheletizmus pártfogói legtöbb- nyire maguk a császárok voltak, akik — úgy mint az arianizmus esetében — a vallási egységet azzal akarták előremozdítani, hogy a kereszténység hellenizált formáját előnyben részesítették a hagyományos katolikus felfogással szemben. Végre azonban az egész bizánci birodalom területén is a katolikus felfogás győzött. Csak a közbe elszakadt, idegen uralom alá került részekben nem sikerült már elnyomni a héreziseket ; így maradt meg a monophysitizmus Egyiptomban, Abesszíniában (mely Egyiptomból kapta a kereszténységet) és Armeniában, a nestorianizmus (és részben a monophysitizmus) Szíriában. Arabs uralom alatt természetesen a lakosság görög eleme erősen csökkent és Egyiptomban inkább a kopt, Szíriában inkább a szír kereszténység tudott csak fennmaradni. Ez magyarázza, hogy a monophositizmus és a nestorianizmus ma úgyszólván csak ezeknél a népeknél van meg — és ez kelti azt a látszatot, mintha a monophysitizmus a kopt, a nestorianizmus a szír szellem kifejezése lenne. A valóságban azonban e két herézis mögött a görög szellemi élet két főkomponense áll, az aristotelizmus
