Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
A NESTORI AN IZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 135 De mivel ők — joggal — az antiochiai felfogással, a már akkor Antiochiá- ban kialakuló nestorianizmussal szembehelyezkedtek, még egy ideig kétség állhatott fenn tanításaik héretikus voltáról. Megtörténhetett, hogy Nyssai Szent Gergelyt, aki a megtestesülés tekintetében a katolikus felfogást vallotta, Antiochiában apollinaristának minősítették (Theologia III. (1936.) 34. old.), és hogy maguk az apollinaristák Nazianzi Szent Gergelyre hivatkozhattak, mint aki nézetüket osztja ; ez íratta vele (Lietzmann : Apollinaris von Laodicea I, 33 ff.) azt a híres Cledonios- hoz intézett levelét (Greg. Naz. ep. 101), amelyre később az ephesusi és a chalkedoni zsinat hivatkozott, mint a katolikus christológia legtökéletesebb megformulázására. Nem tudjuk még ma sem pontosan, hogy mi ennek a hérezisnek eredete : alexandriai hatások-e (az idősebb Apollinaris Alexandriából jött Berytusba, majd Laodikeába), vagy pedig iráni mithologiai felfogások (az «égből jött ember» a manichaeizmus- ban is szerepel) ; fontos körülmény az is, hogy az arianizmus tanítása szerint is a itôyoç a megtestesülésben a lélek szerepét töltötte be. Az apollinarizmus maga saját létjogosultságát az antiochiai dyophisi- tizmus elleni harcban igazoltnak látta1 — érthető tehát, hogy a nestoria- nizmus elítélésében saját felfogásának győzelmét vélte felismerni, amint fordítva a nestorianusok, például cyrusi Theodoretus, alexandriai Cyrillus ellen az apollinarizmus vádját emelték (Bardenhewer IV. 227—229). Lietzmann a fent idézett könyvében arra is rámutat (40. oldalon), hogy a legtöbb apollinarista könyvek a szír monophysitizmus révén maradtak ránk, ami azt bizonyítja, hogy a szír monophysitizmus az apollinarizmus hagyományait folytatja. Azok a szír szerzetesek, akik kezdettől fogva a monophysitizmus mellett foglaltak állást, Barsu- mas apát, aki az ephesusi «latrocinium»-on is résztvett, és Petrus Fullo, az első monophysita pátriárka Antiochiában, tényleg az apollinaristákra is támaszkodtak. (Lietzmann ... 37. oldal.) Ezekből a szír körökből származik minden valószínűség szerint (Bardenhewer IV. 294) az egész korszak legfontosabb filozófiai műve is, mely minden más akkori munkánál erősebben kihatott az utókorra és a középkor szellemi életében alapvető szerepet játszik : az ú. n. areo- pagitikus iratok. Nem tisztázható, hogy a szerző monophysita volt-e, vagy sem ; annyi bizonyos, hogy a műveiben olyan kifejezések fordulnak elő, melyek inkább a monophysita felfogáshoz illenek, és csak átértelemezéssel voltak a katolikus felfogással összeegyeztethetők (Bardenhewer IV. 294). Nyíltan bevallott célja az, hogy a pogány bölcsészetiéi szemben egy keresztény bölcsészeti rendszert építsen fel, hogy a 1 Amint a hamis nevek alatt forgalomba hozott apollinarista műveket is olyan egyházíróknak szokták tulajdonítani, akik vagy mint az arianizmus (I. Julius pápa), vagy mint samosatai Pál ellenfelei (Gregorios Thaumatur- gos) Antiochiában voltak ismeretesek.
