Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
132 IVÁNKA ENDRE az alexandriai iskola, az arianizmussal szemben foglalt állást, eldőlt az arianizífius sorsa. Fenntarthatta magát még egy ideig a hatóságok támogatásával, fennállhatott még mint a felületes racionalizmus iránt mindig fogékony félműveltségnek filozófiai színezetű világnézete,1 de komoly filozófiai jelentősége ezentúl már nem lehetett. És vallási jelentősége, vallásos értéke soha nem volt. Ez magyarázza, hogy mért szűnt meg azonnal az arianizmus, amint már nem részesült az állami hatalom támogatásában.1 2 e) A monophysitizmus Alexandriában. A III. század subordinatianizmusa platonikus eredetű volt. A neoplatonikus alexandriai iskola origanizmusát a hagyományhű alexandriai Egyház győzte le. A IV. századbeli antiochiai eredetű, aristotelikus arianizmuson aratott győzelem azonban már nemcsak a hagyomány győzelme volt az újítás, az átértelmező racionalizmus fölött ; itt a platonikus istenfogalom áocoaaÁYjcjűa-ja is győzte le az aristotelikus, definiálható Istenség fogalmát. És éppen úgy lehetett értelmezni a nestorianizmus legyőzését is. Nemcsak a hagyományos egyházi felfogás, mely csak egy Krisztust ismert, győzelmeskedett itt a «két Fiú» elmélete fölött ; ebben a harcban a transcendens platonikus Isten-fogalom is szembeszállt az aristotelikus racionalista Isten-fogalommal és az az Isten-fogalom, mely az Istenit minden emberi fölé helyezi elérhetetlen távolságba, melyből az isteni leereszkedhetik ugyan az emberihez, de ahol az emberi nem érheti soha el az istenit, legyőzte azt az Istenfogalmat, mely szerint a tökéletes emberi felér az istenivel, mert az isteni nem más, mint az észszerű, az isteni Xójoc, csak az emberi Àôyoç-nak, az emberi észszerűségnek legtökéletesebb formája. Ennek a következménye 1 Nyssai Szent Gergely humorosan írja le, hogy Konstantinápolyban a ruhakereskedők, a bankárok és a fűszeresek hogyan tárgyalták, mint valami más városi újságot vagy pletykát (eb; ovôèv heqov evxouqovvte; ij Xéyeiv n km áxovsiv y.amkepov) nagy fontossággal és öntudattal, a legelvontabb dogmatikai kérdéseket, mint airrooxéôioi rive; vfjç &eo?.oyiaç doypancrral... aepvüç Tjfiïv moi rwv âhirpircav tpiXooocpovvreç ; és ha valaki kérdezte a kenyér árát, szórakozottan azt felelték rá : Az Atya feljebbvaló, a Fiú alatta áll ; a pénzszámolás közben viszont az áyévvpro; és yewí?rós-ról kezdtek filozofálni (MPG 46, 557 B). 2 Igaz, hogy az arianizmus még századokig is fennállt — azoknál a germán népeknél, melyek abban az idó'ben vették fel a kereszténységet, amelyben az arianizmus a római birodalom hivatalos vallása is volt. De náluk az arianizmus nem tekinthető sajátságos szellemi mozgalomnak ; az arianizmus alapeszméi vallási életükben csak éppen azt a szerepet játsszák, hogy hitüket a katolikus hittől megkülönböztetik és ezt a megkülönböztetést is alapjában véve nem vallási vagy filozófiai, hanem csak nemzeti és faji ellentét tartja életben. Az arianizmus gondolatvilága nem jut benne kifejezésre, amint egyáltalában szellemi élet sem volt ezekben az arianus egyházakban.
