Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
A NESTORIANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 133 az volt, hogy az alexandriai győzelem egyúttal Alexandrián belül rehabilitálta a neoplatonikus irányú alexandriai iskolát. Igaz, hogy alexandriai Cyrillus maga még ugyanolyan soteriologikus teológus volt, mint Szent Athanasius. (Bardenhewer. IV. 32.) Amikor ő felvette a harcot a nestorianizmussal szemben, akkor ezt azért tette, mert nem ismerhette el, hogy az Ige megtestesülése ne legyen más, mint csak annak az isteni èvotxïjcjcç-nak egy tökéletesebb formája, melyben bizonyos fokig minden ember részesül már azáltal, hogy emberi Xôyoç-a, gondolkozó, szellemi természete van és hogy ez az isteni èvowajcitç emberi igyekvéssel, emberi akarattal kiérdemelhető. Hangsúlyozta, hogy az Ige megtestesülése nem a szellemnek természetes részesedése az Isten szellemiségében, hanem az isteninek olyan egyesülése az emberivel, mely az emberi természet részéről természetfölötti misztériumot jelent és hogy az a kegyelem is, melyben ezáltal az egész emberi természet részesül, nem az emberi koytôtïjç-ben természetesen megadott isteni képmást jelenti csak, hanem egy a tiszta emberit felülmúló kegyelmet, melyet nem lehet kiérdemelni. De mivel az ő állásfoglalása a nestorianizmussal szemben látszólag igazolta az alexandriai platonizmus állásfoglalását az antiochiai racionalizmussal szemben, könnyen érthető, hogy a platonizáló irány újra vezető szerephez jutott az alexandriai szellemi életben és hogy Cyrillus tanítását a plato- nikus dualizmus értelmében igyekeztek magyarázni. Azt a két elvet, melyet az alexandriai Egyház a nestorianizmus elleni harcban hangoztatott : az Istenség teljes transcendenciáját az emberivel szemben és a kegyelem természetfelettiségét az emberi akarat érdemeivel szemben — most megint a platonikus hagyományoknak megfelelően úgy értelmezték, hogy az emberi magában véve rosszat, Istenhez nem méltó léttökéletlenséget jelent és hogy a végcél nem a bűntől mentes emberi természet helyreállítása, hanem az emberinek, mint olyannak a megsemmisítése, illetve az istenibe való átváltozása, beleolvadása. Amikor Eutyches, a konstantinápolyi apát kijelentette, hogy másképen nem tartja elkerülhetőnek a nestorianizmus veszélyét, mint a krisztusi emberi természet teljes tagadásával, akkor Dioskoros, az alexandriai pátriárka kelt védelmére ; és amíg Eutyches maga nem is volt egészen tisztában tanításának filozófiai és dogmatikai következményeivel (amint ezt az ellen indított vizsgálat mutatta), addig az alexandriaiak a platonikus dualizmus érveléseit vetették latba a keresztény hagyomány Krisztus teljes emberi természetéről szóló tanítása ellen. De hogy már a vita kezdete óta mindenki tisztában volt azzal, hogy az új hérezis mögött a platonikus dualizmus áll, mely az emberit, mint olyant, nemcsak a bűnös emberi természetet áthidalhatatlan ellentétbe helyezte az Istennel, annak legjobb bizonyítéka az, hogy Nagy szent Leo, konstantinápolyi Flaviushoz írt híres levelében (ep.28) különösen azt hangsúlyozza, hogy a teljes emberi természet felvétele még nem jelenti a bűn felvételét is, hogy ugyancsak Szent Leo pápa a konstantinápolyi néphez intézett
