Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
A NESTORIANIZMUS ÉS A MONOPHYSITIZMUS 131 már elég korán honosodott meg Antiochiában is. Nem tudjuk, hogy antiochiai Lucianusra (f312), kinek iskolájából nemcsak Arius maga, hanem Arius legtöbb pártfogói és barátjai is származtak (Bardenhewer III. 40), mennyire gyakorolt hatást a caesareai origenista iskola. Annyi azonban bizonyos, hogy már ő is aristotelikus alapon formulázta meg a subordinatianus felfogás alaptanait, amint azt utána Arius és annak a tanítványai is tették. Ez is bizonyítja, hogy Antiochiában az irányadó filozófiai rendszer az aristotelizmus volt. Az aristotelizmus felfogása szerint az istenséget, a legfőbb lényt, közvetlenül megismerni ugyan nem lehet, de a közvetett, visszakövetkeztető megismerés, mely hozzá vezet, szabatos fogalmat, az Isten tiszta aktualitását, minden potentialitástól mentes létteljességét adaequat módon kifejező definitiót képes adni. Ez az aristotelikus gondolat, mely éles ellentétben állt az emanacianizmus Iv-fogalmával, alkalmasnak bizonyult a subordinatianizmus filozófiai megalapozására. Az avapyov ban, az áyévvTjTov-ban véltek az ariánusok ilyen, az isteni létet teljesen- kifejező definíciót találni és ennek alapján a teljes, valóságos isteni létből kizárták az Isten Fiát azért, mert reá az áyevvqata határozmánya már nem alkalmazható. Ez volt az oka annak, hogy a harc ezentúl egész más probléma körül forog, más pozíciókban folytatódik. Alexandria, ahol az egyházi hagyomány már legyőzte az emanacionizmus veszélyét, egész platonikus hagyományait az arianizmus racionalista Istenfelfogásának megcáfolására irányítja (Alexandriához csatlakozik ebben az időben a szintén alexandriai hatás alatt álló kappadókiai iskola is) — és az ellentétnek az új formulája ezentúl az a kérdés : Igaz-e az, hogy az isteni lét megérthető az emberi ész számára, teljesen megfelelő logikai fogalmakban kifejezhető, amint az ápiaxoTeÁixTj xaxoxeyvía nyomán az ariánusok (MPG 45, 265 B) mondják, vagy pedig igaza van-e úgy az egyházi hagyománynak, mint a neoplatonizmusnak, amelyek mind a ketten azt vallják, hogy az isteni lét felülmúlja az emberi gondolkozást? Természetes, hogy az arianizmus nem tudott ellentállni ennek a támadásnak, amikor vele szemben nemcsak az egyházi hagyomány állott, hanem annak a filozófiai iránynak a képviselői is, mely egyedül lett volna hivatott és képes egy keresztény emanációs rendszer kiépítésére (illetve, amelynek egyik képviselője, Origenes, ilyen rendszert ki is dolgozott) ; az emanáció gondolata viszont, habár az ariánusok ezt, a kor szellemének megfelelően, még az aristotelikus rendszerbe is beleillesztették, alapjában véve ennek a rendszernek lényegével mégis ellentétben állt, amit filozófiai megfontolásoktól eltekintve bizonyítja az a tény is, hogy az arianizmus antiochiai ellenfelei nem is annyira a keresztény hagyomány emberei voltak, mint a szoros értelemben vett iskolai képviselői (pl. Tarsosi Diodoros) ; ők is ugyanolyan keresztény aristotelikusok, filozofáló keresztények voltak, mint maguk az arianusok. Azzal, hogy az emanációs rendszer igazi képviselője, 9*
