Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: A nestorianizmus és a monophysitizmus szellemtörténeti háttere. II
130 IVÁNKA ENDRE De nemcsak az tette szimpatikussá az arianizmust az akkori görög műveltség előtt, hogy benne ugyanazt az emanaciós rendszert találta meg, mellyel sajátmaga is a kozmosz és az abszolutum közötti viszonyt szokta megformulázni ; hozzájárult az is, hogy a monotheizmus gondolatát — mely az akkori görög filozófiában épúgy megvolt, mint a kereszténységben és mely természetszerűleg az összes keresztény dogmák közül leginkább vonzotta a görög filozófiai köröket — az arianizmusban látszólag tisztábban látta megvalósítottnak, mint a katolikus Szentháromság-felfogásban, mely szerinte a polytheizmushoz vezet. Inkább volt hajlandó elfogadni az ariánus Xôyoç-t, amely az Isten első teremtménye, és a kozmosznak az Istenből való emanaciójának egyúttal kezdete és eszköze, mint a keresztény hagyomány Xôyoç-àt, mely az Isten egyszülött Fia, azonos természetű az Atyával. így válhatott az arianizmus az akkori görög «felvilágosodott» körök kereszténységévé, azoké a köröké, melyek büszkék voltak filozófiai képzettségükre, és mint a «gondolkozni tudók», akiknek écpixxf] fj xúv ovxwv eôpsaiç (Eunomius Nyssai Szent Gergelynél, MPG, 45,828 A) tudatosan szembehelyezkednek az éxxXrjataoxixoí-al, az Egyház nagy tömegével, mely xaxaSéyexac xóv iSiwxtapöv xoű áírÁouaxépoo xTjpóypaxoç (MPG 45, 329 A), hajlandó elfogadni a keresztény hagyomány érthetetlen tanításait és még hozzá azt is állítja, hogy ezek misztériumok, azaz minden emberi észt felülmúlnak, nyilvánvalóan azért állítja, mert csak azoknak az esze, akik ezt állítják, van annyira elsötétítve, hogy ők igenis képtelenek ezeknek a dolgoknak megértésére. (Eunomius a Nagy Szent Bazil elleni polémiájában, Nyssai Szent Gergelynél MPG45,825 A). Ezért is vették pártfogásukba az akkori császárok az arianizmust, mert azt hitték, hogy a kereszténységnek ez a hellenizált formája inkább elfogadható az akkori műveltség számára, mint a hagyományos katolikus felfogás és könnyebben vezet ahhoz a célhoz, mely részükre fontosabb volt a keresztény hit tisztaságának megőrzésénél : a birodalom egységes vallásához. d) Az arianizmus Antiochiában. Mindezt tekintetbe véve, könnyen érthető, hogy az arianizmus (értjük az Arius előtti arianizmust, a subordinatianus alapgondolatot) fiában nemcsak a liber de causis révén találkozunk (mely a neoplatonikus Proklos cnoixeicooiç &EoXoyixrj-]ének kivonata), hanem az aristotelikus Avicenna révén is. Lásd Summa Teol. I. q. 47a, 1. és Quaestiones disput. de potentia q. 3. a. 16. Avicenna ezt a tanítását a nagy Metafizikájának IX. könyvében, 3. és 4. fejezetében és a «Metafizikai Kompendium» I. könyvének IV. részében, 2. fejezetében fejtette ki. 1 Hasonló módon igyekezték racionalizálni a keresztény hit misztériumait a XVIII. századbeli «felvilágosodás» korában, többek között például Lessing az «Erziehung des Menschengeschlechts» és Kant a «Religion innerhalb der Grenzen der blossen Vernunft» című munkáikban.
