Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 121 felesleggel rendelkezik, igénylő, aki hiányt szenved.1 A természeti törvényes igazságosság lesz iránymutatója a pozitív törvénynek, a társadalmi igazságosság gyakorlati érvényesítésének. Midőn így a gazdasági javakra vonatkoztatott szociális igazságosságot beillesztettük a természeti törvényes igazságosság körébe, oly igazságosság-fajba soroztuk, melybe nemcsak a gazdasági élet, hanem az emberi közösségi élet minden értéke, a «bonum commune humanum» helyet foglal. Ezzel már ki is tágítottuk a iustitia socialis fogalmát, tartalmilag a iustitia legalis naturalis-szal azonosítottuk. Az azonosítás ellen nem hozható fel érvül, hogy a «Quadragesimo Anno» a iustitia socialis-t kifejezetten a gazdasági kérdésre vonatkoztatja. Az enciklika tartalma egészében a gazdasági kérdésről szól, érthető tehát, ha ebben az összefüggésben a szociális igazságosságnak következetesen azonos értelme van. Azonban ahhoz, hogy ez még korántsem zárja ki a fogalom kiszélesítését, épp azenciklika szolgál támpontul, midőn ismételten sürgeti a szociális igazságosságnak a társadalmi élet minden intézményénél való érvényesülését, mint előfeltételét a gazdasági életben kívánatos hatásának. «Ipsa populorum atque adeo socialis vitae totius instituta ea iustitia imbuantur oportet maximeque necessarium est, ut vere efficiens evadat seu ordinem iuridicum et socialem constituat, quo oeconomia tota veluti informetur» (II. 5.). «Ipsa vero populorum publica instituta ad boni communis necessitates seu ad iustitiae socialis normam humanam consortionem conformare debent ; quo fieri nequit, quin etiam illa vitae socialis pars, quae est res oeconomica, ad rectum et sanum ordinem redeat» (III. 1.). Nem fér komoly kétség ahhoz, hogy az immár hivatalossá vált egyházi nyelvhasználat nem az igazságosság klasszikus elméletének átalakítását célozza, hanem új terminológiát honosít meg. Ennek kialakulására kétségtelenül indító hatással volt a «Rerum Novarum», mely a társadalmi kérdést a «iustitia naturalis» normája alapján ítélte meg s ezzel az elfelejtett és megvetett természetjog irányító szerepére rávilágított. A iustitia naturalis részéről a közösség, a societas iránt emelt kötelezettségeket domborítja ki a «iustitia socialis» fogalma, melyet a «Quadragesimo Anno» a társadalmi kérdés tengelyébe állít. A iustitia legalis a meghonosodott szóhasználatban inkább a meglevő törvényekre vonatkozik, melyek azonban nem fedik mindig a iustitia legalis naturalis követelményeit. A hiányok és fogyatékosságok tudatában mind a «Rerum Novarum», mind a «Quadragesimo Anno» nyomatékosan sürgetik a szociális követelményeknek megfelelő törvényhozást. Ha az utóbbi enciklika kerüli a iustitia legalis kifejezést s következetesen a iustitia socialis követelményeire hivatkozik, nyilvánvalóan minden félreértést kizáró módon a természetjog normatív szerepére akart rámutatni. 1 Kleinhappl i. m. 381. 1. ; Schrattenholzer i. m. 77. 1.
