Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
120 KECSKÉS PÁL való kiegyenlítésére utal. Kétségtelen tehát, hogy a javakhoz való igény mértéke a reális közjóra való tekintet nélkül nem állapítható meg. így tehát a tárgy formailag is meg fog egyezni a természeti törvényes igazságosság tárgyával. Végül az anyagi javak igénylői az egyes emberek, illetve a csoportok, akiknek igénye a közjó igényével kiegyenlítendő s így a közösségnek a követelményei az anyagi javak egyéni igénylésével szemben is megmaradnak. Tehát igénylő és kötelezett tekintetében is megegyzik a szociális igazságosság a természeti törvényes igazságossággal. A természeti törvényes igazságosság a javak szerzésére és használatára vonatkozólag a közjó biztosításának általános elvét állítja fel. A kiáltó egyenlőtlenség megszüntetése, a javak elosztásának a feladata már az osztó igazságosság tárgya, mely azonban formailag a természeti törvényes igazságosságnak van alárendelve. A javak igénybevételéhez a mértéket a természet megadta, midőn az egyéneket különböző személyi képességekkel ruházta fel s ehhez arányított igényüket a javakhoz biztosította. Ennek a mértéknek a betartása azonban a természeti törvényi igazságosságnak is követelménye, mert a mérték túllépése meghiúsítja mások használati jogát, kárára lesz a közjónak. Szabályozó szerepével tehát a természeti törvényi igazságosság biztosítja az arányos vagyonelosztási s így a felesleg leadását is a nélkülözők javára. Ügy hisszük, ebben az összefüggésben értelmezendő a «Quadragesimo Anno» vitatott helye : «Sua igitur cuique pars bonorum attribuenda est : efficiendumque, ut ad boni communis seu socialis iustitiae normas revocetur et conformetur partitio bonorum creatorum». (II. 2.) A kölcsönös igazságosság tárgya sajátosan magánjogi jellegű. Azonban a természeti törvényes igazságosság ezt is befolyásolja, midőn oly feltételek megállapítását kívánja (bér, árak), melyek a közjó követelményeinek megfelelnek, illetve melyek a pozitív kölcsönös igazságosságot a természeti kölcsönös igazságossággal hozzák összhangba. A társadalmi igazságosságnak a kölcsönös igazságosság feltételeit befolyásoló szerepére hivatkozik a «Quadragesimo Anno», midőn a szociális igazságosság nevében oly változtatásokat sürget, melyek a családi bért lehetővé teszik. Természetesen a feltételeknek a megállapítása után maga a jogviszony már a kölcsönös igazságosság tárgya lesz. Az anyagi javakhoz való jognak a különböző igazságosság-faj által történő szabályozottságából nyilvánvaló, hogy a gazdasági követelmények körére szűkített társadalmi igazságosságnak nem marad oly sajátos anyagi és formai tárgya, mely önálló igazságosság-faj jellegét igazolná. De nem is volna ily önállósítás kívánatos. Az anyagi javak használatával járó szociális kötelezettséget épp az egyéni használatnak a közjóval fenntartott szerves kapcsolata biztosítja, azaz a természeti törvényes igazságossággal való kapcsolatnak a fenntartása. Ennek az összefüggésnek az alapján állíthatjuk azután az elvet : kötelezett, aki
