Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
A «SZOCIÁLIS» IGAZSÁGOSSÁG ÉRTELMÉRŐL 115 készült, amelyben társadalom és állam különbsége még nem tudatosult. Ez a megkülönböztetés azonban szerintük oly szociológiai ténymegállapításra támaszkodik, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Hivatkoznak arra, hogy a modern szociológia a társadalmi alakulás legjelentékenyebb tényezőjének a társadalom formátlan közösségének s a legfőbb hatalmi szervezetnek, az államnak egymáshoz való viszonyát tekinti. Szerintük e kettős szféra különbségét az igazságosság fogalmánál is biztosítani kell. A társadalmi igazságosság az állami törvényhozástól függetlenül, természetjogi alapon kötelezi a társadalom tagjait. Ez az anyag az állami törvényhozás útján a törvényes igazságosságnak is lehet tárgya, de kötelező volta a pozitív törvény hiányában is fennáll. S minthogy nem lehetséges, de nem is kívánatos mindennemű vonatkozás állami szabályozása, a társadalmi kötelezettségek jelentős részét kizárólag a társadalmi igazságosság foglalja magában. Ennek a véleménynek abban kétségtelenül igaza van, hogy társadalom és állam különbsége a szociális élet egyik legalapvetőbb jelensége. Ennek szem elől tévesztésével nem lehet a szociológiai problémák tömkelegében megbízhatóan eligazodni. Természetesen a keresztény társadalomelmélet társadalom és állam közt nem láthat oly ellentétet, mint az állam funkcióját minél szűkebb körre korlátozó liberalizmus, vagy az államot pusztulásra kárhoztató kommunizmus. A jogrendet biztosító közhatalom s a társadalom természetes kultúr-, gazdasági- és sors-közössége egymásra vannak utalva, harmonikus együttműködésük biztosítja a társadalmi békét. Ettől a belátástól indíttatva hangsúlyozzák a pápák a társadalmi szervezkedéssel párhuzamban az állami szociális törvényhozást, amit különben indokolttá tesz a két szféra nehezen szétválasztható tevékenységi egymásbaszövődése is. Azonban társadalom és állam különbsége még korántsem vonja maga után kétféle igazságosság-faj különbségét. E kettős szféra ugyanis nem létesít az igazságosság tárgyán oly mérvű faji változtatást, aminőt a «virtutes specificantur ab obiecto» elve megkíván. A természetjogi követelmények megelőzik társadalom és állam kettősségét, azokat a normákat foglalják magukban, melyek mindkettőt kötelezik. A természetjog mindennemű szerződés vagy pozitív törvényhozás egyetemes normája. Társadalmi igazságosságon a pápai enciklikák következetesen a természetjogi követelményeket értik s a pozitív törvényhozásnál azok érvényesítését sürgetik. Azonban a természetjog által szabályozott tárgyon a pozitív törvény nem eszközöl faji változtatást. Az igazságosságra, mint erkölcsi erényre nézve nem jelent faji különbséget, hogy tárgya csak természetjogilag, vagy a pozitív törvény által is megvan-e határozva? A pozitív törvény nem önhatalmúlag létesíti tárgyát, hanem a természetjog követelményeihez kell alkalmazkodnia. Nem a törvény, mint ilyen, hanem a törvény tárgya az igazságosság tárgya. Ezért hangoztatja már Szent Tamás, hogy a törvényes igazságosság neve a közjó 8*
