Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
116 KECSKÉS PÁL tárgyának közelebbi meghatározásából ered.1 A cselekedetek moralitásán a külső jogi legalitás csak viszonylagos, nem faj-alkotó módosítást létesít. A tényállás tehát az, hogy amint az igazságosság minden viszonylatánál, a közjóra vonatkozó igazságosságnál is szükséges a természeti és a pozitív törvényes igazságosság megkülönböztetése, ami azonban nem faji különbséget, hanem a norma és konkrét alkalmazása azonos tárgyra vonatkozó mozzanatainak viszonylagos különbségét jelenti. De nem szerencsés társadalmi és törvényes igazságosság faji megkülönböztetése a közjó fogalma szempontjából sem. A közjó objektív- normatív követelmény, mely nem állapítható meg önkényesen, hanem természetjogilag meghatározott. Az állami közjó nem bármiféle jó, hanem a közjó, az állam társadalmának, polgárai szellemi, erkölcsi, anyagi boldogulásának emberi rendeltetésükhöz méltó biztosítása. S ha az emberiség metafizikai és etikai egységét elismerjük, ami a keresztény társadalomfilozófia szempontjából nem lehet kétséges, a közjónak az államok határain túl, a «bonum commune humanum» átfogó kereteiben kell érvényesülnie, amelyben nem adódik faji különbséget indokoló tárgyi különbség. Messner definíciója nem indokolja meg a társadalmi igazságosságot mint önálló erényt. A neki tulajdonított mozzanatok a korábban megállapított igazságosság-fajokkal kielégítően megmagyarázhatók. A társadalom tagjai részére a közjóban való részesedést szolgálatuk arányában az osztó igazságosságnak kell biztosítani, míg egyenjogú felek egymásközti érintkezése mint ilyen a kölcsönös igazságosság körébe tartozik. Nem találó a társadalmi igazságosság jogigénye alapjául a teljesítményt megjelölni, mert a teljesítmény alapján történő viszontszolgálat a kölcsönös igazságosság jellemzője. A teljesítményre hivatkozó jogigénnyel kapcsolatban Kleinhappl nem ok nélkül lát Messner- nél bizonyos következetlenséget. Míg ugyanis egyrészt hangsúlyozza, hogy a mai gazdasági életben kultúrterületen nincsenek szabad, gazdátlan javak, másrészt a szociális igazságossághoz való jogot a teljesítményhez fűzi. ^Nyilván csak úgy van értelme a társadalmi igazságosságnak, ha a javak előállításához, szerzéséhez való jogot is biztosítja, azaz ha egyáltalában lehetővé teszi a társadalmi teljesítményt. Viszont az előállított javak értékesítésénél magánviszonylatban a kölcsönös igazságosság, a közzel szemben a törvényes igazságosság állapítja meg a követelményeket. De nem találó a jogigénynek a társadalmi csoportokhoz való fűzése sem, mert az nemcsak bizonyos szervezett társadalmi alakulathoz való tartozás révén áll elő, hanem azt megelőzően, az embernek a társadalomhoz való természetes tartozása alapján. Kleinhappl kétségtelenül találóbban fejezi ki a sajátosan természetjogi követelményeket, mint Messner, midőn a társadalmi igazságos1 Sum. Theol. II. II. q. 58. art. 5. c.
