Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Kecskés Pál: A «szociális» igazság értelméről
114 KECSKÉS PÁL hogy egyszerre osztatlanul sok emberé lehet, senki sincsen belőle kizárva. Az ilyen természetű jav a «bonum realiter commune», azaz szám és faj szerint mindenkinek közös java. Ha azonban egy sokaságban minden egyes ember a maga javát más kizárásával birtokolja, akkor ez a jav fajilag ugyan azonos, szám szerint azonban már nem. Az ilyen jav a «bonum logice commune», nem valóban, hanem csak gondolatilag közös. Bonum realiter commune az állam által biztosított közszolgálatok, a közéleti jó, mely minden polgár rendelkezésére áll ; az állam tagjainak egyenkénti jóléte az általános jólét, a bonum logice commune. A törvényes igazságosság közvetlen tárgya az előbbi, a társadalmi igazságosságé az utóbbi. Hogy a közjó ily «logikai» értelmezését az enciklika megengedi, Kleinhappl főkép abban a kijelentésben látja biztosítva, mely a társadalmi igazságosságra hivatkozva elvként állítja fel : «sua cuique pars bonorum attribuenda est». E megkülönböztetéssel tehát a közjóra vonatkozólag is teljes a törvényes és a társadalmi igazságosság különbsége. Áttekintve a legjelentékenyebb magyarázatokat, megállapíthatjuk, hogy a vélemények megegyeznek abban, hogy a szociális igazságosság tárgyán az embernek a közösséghez rendeltségéből következő természetjogi kötelezettségek és igények értendők. Eltérnek a tartalom közelebbi meghatározásában. Két csoportba oszthatjuk a véleményeket. A tágabb értelmezés a szociális igazságosságon az egyetemes igazságosság alapját képező természetjogi normákat, a iustitia generalis natu- ralis-t érti. A szűkebb értelmezés a szociális igazság fogalmán csak az anyagi javakra vonatkozó természetjogi követelményeket érti és pedig azokat, melyek az állam mellett fennálló társadalomnak mint természetes közösségnek természetjogi normái. A kétféle értelmezés különbsége szerint a hagyományos felosztáshoz is különbözőképen alakul a viszony. A tágabb értelmezés szerint a szociális igazságosság az egyén és a közösség viszonyát szabályozó igazságosság egész körét magában foglalja, illetve a törvényes igazságossággal azonos fajba tartozó igazságosság-faj. Viszont akik értelmét a természeti társadalmi életben kötelező természetjogi gazdasági elvekre korlátozzák, e lényeges megkülönböztető jegy alapján egyébb igazságosság-fajtól megkülönböztetendő sajátos igazságosságnak tartják.1 Akik a szociális és a törvényes igazságosság közt faji különbséget látnak, nézetüket elsősorban a társadalom és az állam különbségével indokolják. Differenciálatlannak tekintik s épp azért kiegészitendőnek tartják az igazságosság hagyományos felosztását, mely oly korban 1 Ez utóbbi álláspontot vallja A. Schmitt is, anélkül, hogy a társadalmi igazságosságot kivonná a törvényes igazságosság köréből (Noldin—Schmitt, De principiis.22 Innsbruck 1934, 274. 1.), valamint J. Donat is (Ethica generalis.6 Innsbruck, 1934, 269. 1.).
